CIKKEK

Kódfejtõk a tejespult elõtt

Nem minden magyar, amit eddig annak hittünk

2005. 02. 14.

Nagy éberségre van szüksége annak, aki biztos akar lenni abban, hogy magyar tejterméket vásárol. A hagyományosan magyarnak hitt márkák és áruk közül ugyanis mind többet gyártanak külföldön. A különbséget sokszor csak egy kis kódról lehet felismerni.

Jelentős változás kezdődött a magyar tejpiacon. Miközben növekszik a tejfogyasztás, egyre kevesebb magyar tejre van szükség. A kereskedelmi láncok az olcsó szlovák, lengyel tartós tejjel és műsajttal csalogatják a vevőt. Német joghurtgyártó óriások kényszerítik a magyar cégeket árversenyre. Az, hogy a Friesland Hungária Rt. az év végén leállította gyulai tejporgyárát, csak a kezdet - a szakemberek szerint az elkövetkező években teljes átrendeződésre lehet felkészülni nemcsak a magyar, hanem a szlovák és a cseh piacon is.

A Magyarországon jelen lévő multinacionális vállalatok számára a tízmilliós piac kicsi, ezért a feldolgozók sorra alakítják át eddig itt gyártott termékkörük előállítását. Ezért is fordulhat elő, hogy egy megszokott, magyarnak hitt termék címkéjét ha figyelmesen olvassa a vásárló, egy kis ellipszisben néhány szám felett nem HU, hanem SK, CZ, PL jelzést találhat. Ha ez így van, akkor ez a termék nem Magyarországon, hanem Szlovákiában, Csehországban vagy Lengyelországban készült. A megszokott márkák esetében ráadásul már az is mindennaposnak számít, hogy míg az egyik termékfajtát nálunk állítják elő, addig a másikat Lengyelországban. Ezt tapasztaltuk például próbavásárlásunkon a Danone-nál: a cég Éden joghurtjánák egyik fajtája itt, a másik pedig lengyel üzemben készült, és ugyanez volt a helyzet a "Könnyű és Finom" joghurt és habjoghurt esetében.

A magyar piacot vezető holland Freisland régiós vezetője, Kiss Pál István szerint a változások hatására átszervezik a régiós vállalatokat, és ezzel együtt folyik a termékkör átalakítása is. A tervek között szerepel, hogy a régiót tőlünk látják el Túró Rudival, a joghurtok egy részével és desszertfélékkel. Magyarországon a cég a két évvel ezelőttihez képest 110 millió literrel csökkentette a tejfelvásárlást. 2004-ben még 320 millió litert vettek át, az idei tervben azonban már csak 250 millió szerepel.

A régiós szakember úgy véli, hogy másutt is hasonló lépésekre lehet felkészülni, ugyanis az üzletekben tapasztalható importnyomáson kívül tekintélyes mennyiségű, további feldolgozásra szánt tejipari alapanyagot, félkész terméket hoz be a tej - , pizza-, édes-, sütő-, baromfiipar a Baltikumból, Lengyelországból vagy Szlovákiából. Ebből készül például a magyar terméknek hitt ömlesztett sajt, sajttal töltött baromfitermékek vagy a pizzafeltét. Becslések szerint az uniós csatlakozás előtt a hazai feldolgozók termékeik 10-15 százalékát értékesítették ilyen céllal, s ez mára szinte teljesen megszűnt. Kiss Pál István szerint erre előre fel lehetett készülni, ugyanis a régióban az országok között jelentős volt a tej átvételi árának különbsége. Az árak közelítettek egymáshoz, az unió új, északi államaiban növekedtek, Magyarországon csökkentek. De még ma is olyan jelentős az eltérés, hogy bizonyos termékekben a szállítási költségeket messze meghaladó haszonnal lehet értékesíteni az import UHT- tejet vagy a sajtot. Míg 2003 októberében literenként a lengyel és magyar tejárak közötti különbség 25 forint volt, addig ma 14 forint.

A 15 korábbi uniós országban 2004-től megváltozott a tejintervenció, ezért több cég inkább az új tagországokba szállítja kommersz sajtjait és az UHT-tejet. Másfajta árnyomást jelentek a drágább termékeket előállító óriások. A német Zott vagy Müller például évi egymilliárd literes tejfeldolgozása és szűk termékköre révén behozhatatlan hatékonyságával szerzi meg az új piacokat.

Czauner Péter - (Népszabadság)

   « vissza

Föoldal mail