Régi gazdák hosszútávú megfigyeléseinek bölcs összefoglalása, hogy a „tehenet a száján keresztül fejik”. Ez a mondás azonban nemcsak a tehenekre és a tejtermelésre igaz, hanem valamennyi gazdasági állatra is. Az eladásra termelő gazda célja, hogy vállalkozása jövedelmező legyen. Ezért minden költséget gondosan mérlegelnie kell.

Az állattenyésztési termeléslalapját a takarmánybázis egész évi biztosítása képezi. A takarmánymérleg helyes összeállítása útján biztosíthatjuk az állatok egész évi folyamatos, kiegyenlített és teljes értékű táplálkozását. A takarmányozási terv összeállításához ismerni kell az állatállomány létszámát, annak korcsoportok szerinti elosztását, az állatok termelőképességét, a takarmányszükségletet, a takarmányforrásokat, és össze kell hasonlítani a szükségletet a takarmányok forrásával.

A takarmánybázis alapját a mezőgazdasági földterületen előállított termékek képezik – rétek, legelők, szántóföldi takarmánynövények, kapástakarmányok, gabonafélék –, melyeket az iparban előállított különféle nélkülözhetetlen termékek – vitaminok, ásványianyagok, aminosavak, biosztimulátorok, ízanyagok, ipari melléktermékek, stb. egészítenek ki. A takarmánymérleg összeállításával valójában optimalizáljuk a szükségletet és a forrásokat, valamint a a minimális biztonsági tartalékok mennyiségét (átlagosan évi 15 %). A jó takarmánymérleg a növénytermesztés és az állattenyésztés összehangoltságának kifejezője.

A takarmányszükséglet meghatározásának alapját a szakszerűen összeállított takarmányadag képezi. A napi takarmányadagból és az állatok létszámából kiszámíthatjuk az időszakos (heti, havi, éves, stb.) takarmányszükségletet. A takarmányok tömege mellett szorosan nyilván kell tartani a takarmányárakat is, így a mennyiségi mutatók mellett a napi (időszakos) takarmányozási költségeket is figyeljük. A tervezett termelés pontosan meghatározott tápanyagszükséglettel jár, amit a takarmányozás során ki kell elégítenünk, máskülönben a várt termelés elmarad (az állatokat becsapni nem lehet).

Egyre több az olyan állattenyésztési vállalkozás (sertés, baromfi), amely nem rendelkezik mezőgazdasági földterülettel, ezért a takarmányokat állataik számára szerződés útján takarmányelőállító válallatok révén biztosítják. Ilyen esetben nagyon oda kell figyelni a szerződések tartalmára. Helyesen kell meghatározni a mennyiségi és minőségi mutatókat és természetesen a fizetési feltételeket.

Mivel a takarmányköltségek az összköltségek legnagyobb arányát képezik, így azokat megkülönböztetett figyelemmel kezelik. Ha a számítások nem tükröződnek a mindennapi termelésben, akkor újra kell értékelni a kiindulási adatokat és változtatni kell. Ne feledjük, ha a termelési mutatókat növelni akarjuk, akkor meg kell előlegezni annak tápanyagfedezetét. Az állatok valójában „élő laboratóriumok”, akik a felvett takarmányt érzékszerveikkel folyamatosan elemzik, emésztőrendszerükben lebontják, majd szervezetükbe beépítik. A mai kor megköveteli, hogy a takarmányozással aprólékosan foglalkozzunk. Ezért bevett gyakorlattá vált, hogy a mezogazdasági vállalatok a gazdasági állatok takarmányozását ezirányú szaktanácsadással foglalkozó vállalkozások bevonásával végzik. Közösen, laboratóriumi elemzések és számítógépes programok segítségével optimalizálják a takarmányozást.

Pomichal István, Fehérvári Jenő - (Új Szó)