Baromfi húspép, ipari szalonna, nitrites pácsó, szója. Ez a virsli. A trappista sajt pedig a Magyar Élelmiszerkönyv meghatározása szerint "tehéntejből, tejsavbaktérium-tenyészet, oltóenzim és kalcium-klorid, kálium- vagy nátrium-nitrát hozzáadásával készített, sózott, érlelt, jellegzetes érzékszervi tulajdonságú, félkemény erjedési lyukas sajt". Ez a mi kedvencünk. Legalábbis az AC Nielsen nemzetközi piackutató cég felmérése ezt az eredményt hozta ki. Pedig mennyi más finomság létezik még ebben az országban!

Az elmúlt évben 22 százalékkal költöttünk többet sajtokra és sajtkészítményekre, mint korábban. Az AC Nielsen piackutató adatai szerint a Pannontej , a Tolnatej , a Veszprémtej , valamint a Mizo /Baranyatej által irányított sajtpiacon továbbra is, sőt, egyre inkább a kemény-félkemény termékeké a vezető szerep, mennyiségben közel 60, értékben pedig 55 százalékos piacrésszel. A sajtok közül az ömlesztett termékek képviselik a másodvonalat, míg a füstölt, a penészes és az igazán különleges sajtok messze lemaradtak.

Csak gombásat ne!

Értelemszerűen a nyomasztónak nevezhető árkülönbség miatt a trappista sajt a legkelendőbb.
Adatokkal bizonyítható, hogy az alacsonyabb jövedelmű csoportok, rétegek alacsonyabb átlagárú, s így feltehetőleg gyengébb minőségű élelmiszereket fogyasztanak. A sajtok közül a trappista olcsó is, kommersz is, de nem mellékesen könnyen reszelhető. Ez utóbbi tulajdonsága megsokszorozza a felhasználási területét, tehát gazdaságos. A kommersz jellege miatt kevesebben irtóznak tőle, mint például a penészgombáktól kék színű sajtoktól, ám az igazi ínyencek egyenesen elhatárolódnak trappistától. Az adatok viszont azt mutatják, hogy az ínyencek aránya elhanyagolható Magyarországon.
Persze a magyarok étkezésében nemcsak penészes sajtok játszanak marginális szerepet. A gulyás és a lecsó, az igen! Azt mindannyian szeretjük. Bár ez a tétel is egyre inkább megdőlni látszik.

A lényeg, hogy 'falós' legyen

A Gfk Piackutató Intézet felmérése szerint a mai fiatalok már nem elég, hogy a zöldségekről és a főzelékekről leszoktak szinte teljesen, de a friss gyümölcs helyét is átvették már a szezámos hambucik a maguk nagy ketchup-, lapkasajt- és majonéztartalmával.
A csokoládék és a felvágottak egyre menőbbek. Utóbbiak közül a gyorsétterem-láncok reklámhadjáratának köszönhetően a csirkehús reneszánszát éljük, de a marhát is igen sok fiatal szereti.
A lényeg, hogy szezámmagos zsömle vagy buci közzé legyen bújtatva. A piackutatók szerint szerint a csokoládé mellett ma már a húskészítményeknek is nagy kultusza van a gyerekek körében, a zöldségek viszont komoly rehabilitációra szorulnak, hiszen a városiak alig tudják, mi fán terem a padlizsán és a patisszon, tekintettel arra, hogy tökburger még nem létezik.
Az azonban kijelenthető, hogy jobbára egészségtelenül táplálkozunk. Rab Judit táplálkozási szakértő korábban az axel.hu-nak elmondta: szerinte "az egészséges táplálkozás úgy állítható vissza, ha a beteg csak annyit eszik, amennyire a szervezetének szüksége van, akkor eszik, amikor éhes, és nem napszak szerint, és ha jól megrágja az ételt".
Így ugyanis a jóllakottság információja előbb jut el az agyba és nem eszi degeszre magát. Természetesen az is fontos, hogy az étel jó minoségű, szerves táplálék legyen, ne pedig "műanyag".
A túlzott kalóriabevitel a magyaros ételek fogyasztásánál is gondot okozhat, de a "műkaja-effektus" a hagyományos magyar gasztro-kincseknél semmiképpen sem léphet működésbe. A magyar konyha világszerte ismert, a legkülönlegesebb, legkarakteresebb konyhák között tartják számon. Az azonban igaz, hogy az elterjedt közvélekedés szerint nehéz, zsíros ételeket eszünk, amelyek megterhelik a szervezetet. Ezt erősíti a tény is, hogy a legismertebb ételeink valóban a nehéz, úgynevezett magyaros ételek közül kerülnek ki - mondta lapunknak Benke László mesterszakács, aki a gulyást és a szaftos, paprikás ételeket említette a legismertebbek között.

Zsír - szegény!

Természetesen a fogyasztási szokásainkról szerzett tapasztalatokat másként értékeli egy mesterszakács, és másként egy élelmiszerkutató.
Az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet honlapján található 'A hazai élelmiszerfogyasztás szerkezeti változásai és tendenciái' című tanulmányban többek között az olvasható, hogy az egy főre jutó tápanyagfogyasztás Magyarországon a kilencvenes években igen nagymértékben, 15,8 százalékkal esett vissza és szintje 1997-ben 2943 kcal volt.
Ez a mennyiség egy szellemi munkát végző, nem kifejezetten sokat sportoló felnőtt embernek épphogy elegendő. Természetesen az átlagba beleszámították a gyerekeket is, tehát az adat kissé csalóka. Nem eszünk tehát keveset, ám az arányokkal bajok vannak.
Súlyos probléma, hogy az elmúlt 10-15 évben jelentősen visszaesett a sertéshús, marha- és borjúhús, tej és tejtermékek (azaz a fehérjeforrások), a gyümölcsök, a tojás, valamint a halak fogyasztása Magyarországon. Pozitív fejlemény ugyanakkor a sertészsiradék fogyasztásának csökkenése, a cukorfogyasztás visszaesése, valamint a margarin- és étolajfogyasztás számottevő növekedése az állati eredetű zsiradékok rovására.
Jellemző még hazánkban a zöldség- és főzelék-, továbbá a baromfihús-fogyasztás növekedése, de - mint már említettük - különösen a zöldségek terén bőven van még hová fejlődnünk.

'Ki a papnak, ki a papnénak'

Az biztos, hogy sok a csökkenés ellenére még mindig sok sertést eszünk, a borjú- és a bárányhús fogyasztása viszont teljesen jelentéktelennek tűnik a legkedveltebb húsokhoz képest, ráadásul a tendencia is a még további csökkenés irányába halad.
Az axel.hu kérdésére a GfK-nál korábban elmondták: a tavalyi vadhúskereskedelem nem érte el az egymilliárd forintot, ami elenyésző például a sertéshús 200 milliárd forintos forgalmához képest.
A piackutató cég felméréséből kiderül, hogy a húsfogyasztás alapvetően férfiszokás. Ha nem is drasztikusan, de szignifikánsan jobban szeretik a húst a férfiak, mint a nők. Ugyanez a helyzet a halételekkel is.
Kivételt ez alól csak a szárnyasok képeznek, amelyeknek a húsát a nők jobban kedvelik, mint a férfiak; igaz, nem sokkal.

Tutifix: Kleba az önkiből

Az élelmiszerfogyasztás szerkezeti változásait tárgyaló tanulmány arra is kitért, hogy az utóbbi időben Magyarországon egyre inkább visszaszorul a saját termelésből eredő fogyasztás, vagyis szinte kizárólagosan az üzletekből szerezzük be az élelmiszer-alapanyagokat. Egyetlen kivétel van, ez pedig a disznóhús. A sertés-húsból készült ételek fő alkotóeleme 45 százalékban házi vágások következtében kerül a kondérba, serpenyőbe vagy éppen a tepsibe.
A háztartáson kívüli étkezések különféle formái közül a legnagyobb mértékben a munkahelyi étkezés csökkent, az iskolai étkezés valamivel kevésbé. A bölcsődei és óvodai, valamint a vendéglői étkezés aránya az összes élelmiszerfogyasztáson belül változatlan maradt, sőt némileg emelkedett is.
Még az étkezés helyétől is többet elárul egy ország étkezési kultúrájáról, hogy mely élelmiszeripari alapanyagok fogyasztása tekinthető rugalmasnak, illetve rugalmatlannak, már ami az árak, és az elfogyasztott mennyiség közötti összefüggést illeti.
A friss hazai gyümölcsök, a déligyümölcsök, a már említett sajtok, az üdítőitalok, valamint a vendéglőkben elfogyasztott ételek kereslete tekinthető jövedelemrugalmasnak Magyarországon.
Ez azt jelenti, hogy ha olcsó, sok fogy belőlük, ha drága, akkor kevesebb. Jövedelemrugalmatlannak számít ugyanakkor a tej , a zsiradékok, a kenyér és a burgonya kereslete. Ezekből ma is annyi fogy, mint anno, az előző fél évszázadban.

(Axel)