EU-tagként egy ideig még ihatunk 2,8 százalékos tejet , késõbb viszont már nem. Hát Brüsszel már ebbe is beleszól? – kérdezhetnénk, ám ha jobban belegondolunk, mindennapi életünket azért aligha forgatja fel e változás.

A történet ennek ellenére tanulságos. A csatlakozás után az unió egységes belsõ piacának része lesz Magyarország is, a szabályokhoz tehát alkalmazkodnia kell. Márpedig 2,8 százalékos tej az Európai Unióban nincs. Egyszerûen nem létezik. Van viszont – mind a tizenöt tagállamban – „teljes tej ” legalább 3,5 százalékos zsírtartalommal, „félig fölözött tej ” 1,5-1,8 százalékkal és „sovány tej ” legfeljebb 0,5 százalékkal. Punktum.

Amire persze legyinthetnénk (ugyan kit érdekel néhány százalék zsírtartalom ide vagy oda?), de nem árt tudni, hogy a hazai boltokban a vásárlók kétharmada ma még 2,8 százalékos tejet vesz. Így aztán a magyar kormány is átmeneti kérelemmel fordult az EU-hoz – a belépés után öt évig maradhasson forgalomban a 2,8 százalékos tej –, nehogy megzavarodjanak a szokásaikhoz hû fogyasztók. Az unió rábólintott a kérésre, így a tejivók és a tejtermelõk egyaránt haladékot kaptak.

–Az sem lett volna katasztrófa, ha elutasítják az átmeneti igényt – hûti le a kedélyeket a Tej Terméktanács elnöke. Csákvári László szerint mind közkedveltebb nálunk az 1,5 százalékos tej , aki pedig ragaszkodik a magasabb zsírtartalomhoz, megveheti a 3,6 százalékos változatot. Igaz, a hasznosanyag-tartalommal együtt az ár is nõ: ha ugyanis a zsírból elvennénk, és 1,5-ös (vagy még soványabb) tejet készítenénk, a feleslegbõl – például – vajat lehetne csinálni.

A felvételi tárgyalásokon jelenleg is sok szó esik a tejrõl , de már korántsem annak zsírtartalmáról: Magyarország a tejkvótáról próbál megegyezni az EU-val. – Csak szurkolni tudok a hazai termelõknek – érzékelteti Csákvári, hogy nagy a tét. Az unió eredeti ajánlata még a mai termelési szintnél is alacsonyabb, miközben mi azzal érvelünk, hogy a csatlakozás után megnõ a magyar vásárlóerõ és vele együtt a tejfogyasztás is.

Nem attól félünk persze, hogy üresen tátongnak majd a hazai szupermarketek tejespolcai , inkább attól, hogy a fogyasztók kénytelenek lesznek külföldi tejet vásárolni. S a jól felkészült magyar tárgyalók mindjárt példát is tudnak említeni: alacsony termelési kvótákkal lépett be az EU-ba Olaszország és Görögország is, amelyek emiatt tejimportõrré váltak. Kérdés azonban, tisztában vannak-e ezzel az ottani vásárlók, akik csupán jól megszokott kakaójukra vagy tejeskávéjukra vágynak – természetesen a megfelelõ zsírtartalommal, hiszen rend a lelke mindennek.

Pócs Balázs - Népszabadság

Kapcsolódó link: http://www.nepszabadsag.hu