A mezőgazdasági termelés harmadával esett vissza Közép- és Kelet-Európában a rendszerváltozást követően. A FAO szakértői szerint azonban az ágazat kezd magához térni – mondja a szervezet Budapesten működő irodájának vezetője, Mária Kadlecíková, aki az élelmezési világnap előtt adott interjút lapunknak.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) célja az éhínség és az alultápláltság megszüntetése, a táplálkozási színvonal javítása valamennyi tagországban, az élelmiszerek és a mezőgazdasági termékek termelésének, elosztásának javítása. A szervezet 1945-ös létrehozásának napját, október 16-át élelmezési világnapként ünneplik. A FAO közép- és kelet-európai alregionális irodája Budapesten működik. Vezetője, az agrárközgazdász Mária Kadlecíková, akinek szülei mezőberényi szlovákok, s az 1947-es „lakosságcsere” során költöztek át Szlovákiába. Bár ő már ott született, kiválóan beszél magyarul.

-Milyen körülmények között dolgozik a Budapesten működő ENSZ-iroda?

– A FAO-nak a világon öt regionális és öt alregionális irodája van. Az utóbbiakból egy Budapesten működik 1996-tól, s tevékenysége tizenkilenc országot fog át – a régió a balti államoktól kezdődően az uniós csatlakozás előtt álló közép-európai országokon és a balkáni térségen át a FÁK-tagországokig, Örményországig, Azerbajdzsánig, Grúziáig terjed. Oroszország, Ukrajna és Belorusszia még nem tagja a FAO-nak, csak megfigyelő. A budapesti irodában kilenc magyar munkatárssal együtt tizennyolcan dolgozunk. Várható, hogy a FAO november végi konferenciája tovább bővíti az irodát, négy szakértőt várunk a római központból: ide kerül az európai régió agrárpolitikai osztálya.

-A most futó programok közül melyek a legfontosabbak?

– Például a kukoricabogár-projekt. Ezt a kártevőt először Szerbiában észlelték a kilencvenes években, és mára már Békés megyében is feltűnt, sőt Olaszországban is tetemes károkat okoz. Az olasz kormány 2,3 millió dollárral támogatja a munkát. A közép-európai régió szakmailag segítheti az uniós országokat a már Hollandiában, Svájcban és Franciaországban is megjelent kártevő elleni védekezésben, amelynek Kiss József, a gödöllői egyetem professzora kiváló szakértője. Most készül a Tisza-medence környezeti projektje, amiről novemberben tartjuk az érintett országok tanácskozását. A Tisza-medence gondjaival átfogóan foglalkozunk: a munkalehetőségektől kezdve a szociális teendőkön át a mezőgazdasági vagy a környezetvédelmi témákig. A balatoni busák egyre jelentősebb kártételének megszüntetését a FAO a megfelelő technológia átadásával segíti.

-Magyarországon a rendszerváltozás után mintegy harmadával visszaesett a mezőgazdasági termelés. A régió milyen gondokkal, feladatokkal bajlódik?

– A mezőgazdasági termelés harmincszázalékos csökkenése átlagos a régióban. A Szovjetunióhoz tartozó országok egyikében-másikában kétszer ennyit zuhant a termelés. Az átalakulás negatív hatása 1996-97-ig érvényesült. Kétezer után már közel hat százalékkal növekedett a mezőgazdasági termelés a régióban. A FAO szakértői szerint a térségben befejeződött a mezőgazdaság visszaesése, stabilizálódik a termelés, az ágazat kezd magához térni.

-Mi a helyzet a szegénységgel, aminek csökkentésében a FAO kitüntetett szerepet játszik. Az alultápláltság nem vált társadalmi gonddá a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése miatt?

– Meglepetésünkre a statisztikákból kiderült, hogy a régió mintegy 150 millió lakosából 27 milliónak nem jut elegendő élelem. Olyan nagyon azért nem kell csodálkoznunk ezen, hiszen a világ fejlett országaiban is tizenegymillióan éheznek. Visszatérve a mi régiónkhoz: itt általában is romlott a táplálkozási színvonal, a napi kalóriabevitel 3400 kalóriáról 2900-ra esett vissza. Magyarország kivétel, itt 3420 kalória ez az érték. Kiemelt feladatunk a fenntartható vidéki élet, a vidékfejlesztés támogatása, hiszen a szegénységnek, a munkanélküliségnek a vidék a hátországa.

-Azért kerüli az országok megnevezését, mert jó diplomata, vagy a FAO-ban nem szeretnek rosszat mondani a tagországokra?

– Szándékosan nem említettem, hogy a fejlett országok közül hol éheznek leginkább. A napi élelem tápértékének nagymérvű csökkenésével találkoztunk Azerbajdzsánban, Bulgáriában, Grúziában, Horvátországban és Örményországban. A balkáni térségben 1999 óta emiatt is több programunk fut. Magyarország az elsők között készített tervet a táplálkozási szokások kívánatos változtatására.

-A gazdasági háttér szűkülése miatt leértékelődött az agrárszakértelem is. A FAO könnyebben vagy nehezebben talál szakértőkre ebben a régióban?

– A FAO szempontjából javult a helyzet csupán azáltal is, hogy az utazási lehetőségek könnyebbé váltak. Kapósak a magyar agrárstatisztikusok, akiknek szakértelmét például Közép-Ázsiában is felhasználjuk. De a magyar élelmiszer-szakértők vagy az állat-egészségügyiek, genetikusok, halászati szakemberek is keresettek. A kapcsolatok javulásának hasonló a következménye a régió minden országában.

-A FAO 1945-ös létrehozásának napját, október 16-át élelmezési világnapként ünneplik. Önök ebből hogy veszik ki a részüket?

– Nemzetközi összefogás az éhezés ellen – ez az idei rendezvényünk témája. Irodánkban neves szakemberek részvételével kerekasztal-beszélgetést tartunk. A világnap alkalmából tizenegy magyar kapja meg a FAO érdemérmét a világszervezet céljainak megvalósításáért. A kitüntetettek között lesz Romány Pál és Dimény Imre volt miniszter és az említett Kiss József professzor is. Ilyesmire eddig még nem került sor a régióban.

Pünkösti Árpád - Népszabadság