A hamarosan 25 tagúra bővülő Európai Unióban 2013-ig kialakultak az agrárium támogatásának stabil és kiszámítható keretei – mondta lapunknak adott interjújában Hervé Gaymard francia mezőgazdasági miniszter.

- Milyen célból látogat ma Budapestre?

– Ez az út része annak a tervünknek, hogy az új uniós tagországok mezőgazdaságban illetékes vezetőivel külön tárgyalunk, hiszen az Európai Unió nemcsak a brüsszeli közös tanácskozásokat jelenti, hanem kétoldalú kapcsolattartást is. Magyarország esetében az együttműködést megkönnyíti, hogy mindkét országnak erős a mezőgazdasága, jelentős agrárexportőr, ráadásul az elképzeléseik is hasonlóak egy, a minőségi termékek létrehozásán alapuló agrárágazat szerepéről. A két ország közötti áruforgalom jelentős hányada is a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra jut.

- A közös agrárexportőri státus konkurenciát is jelenthet. A magyar EU-csatlakozás után a verseny vagy inkább a közös érdekeltség válik majd meghatározóvá az agrárkapcsolatokban?

– Ha történelmi szemszögből nézzük az egyes bővítési köröket, a mezőgazdaság területén mindannyiszor csak nyerteseket látunk. Pedig korábban is voltak már jelentős félelmek: az unió régebbi tagjainál általában a versenyhelyzet éleződésétől szoktak tartani, az új tagállamokban pedig attól, hogy a számukra fejlettebbnek tetsző gazdaságok „lenyelik” az ő mezőgazdaságukat. Ez az aggodalom már a portugál, a spanyol vagy a görög csatlakozás idején is megfogalmazódott. De a vámunió az egységes mezőgazdasági politikával párosulva lehetővé teszi, hogy a bővítéssel minden érintett agrárgazdaság jól járjon. Mivel pedig Franciaországnak és Magyarországnak kétségkívül közös érdekei vannak a mezőgazdaságban, a közösségi agrárpolitika végrehajtásban, a két ország az unión belül és ennek keretein kívül is képes lesz közösen dolgozni. Ez az együttműködés remélhetőleg hamar túllép majd az állami szférán és mindinkább ki fog terjedni a szakmai mezőgazdasági szervezetekre.

- Franciaország az uniós agrárrendszer egyik nagy haszonélvezője. Ezt figyelembe véve hogyan értékeli a közösségi agrárpolitika reformját, elképzelhetőnek látja-e a brüsszeli agrártámogatások csökkentését?

– Franciaország lényegesen többet fizet be az uniós kasszába, mint amennyivel onnan részesedik. Méltánytalan lenne arról megfeledkezni, hogy Franciaország komoly nettó befizető – ma évi 3 milliárd euróval többet juttat az uniónak, mint amennyi neki jut a közös alapokból. Ugyanakkor az unió szolidaritást is jelent egyben, ezért az uniós költségvetésből a francia mezőgazdaság valóban részesedik. Mert hiszen egy olyan Európában, ami napjainkban már kevésbé nevezhető mezőgazdasági jellegűnek, Franciaország meghatározó sajátossága éppen az, hogy a többiekhez képest területének nagy részén mezőgazdasági művelés folyik. Ráadásul a mi klimatikus viszonyaink között a gyapoton kívül szinte minden megterem, tehát igen sokrétű mezőgazdaság alakulhatott ki. Franciaország az unió legtöbb más tagjához képest agrárországnak tekinthető. Mindezek alapján nem hiszem, hogy az agrártámogatásokat tekintve Franciaország helyzetét kivételesnek lehetne mondani; valójában a közös költségvetésből mezőgazdasága jelentőségének megfelelő hányad jut Franciaországnak. Az unió közös agrárpolitikájával kapcsolatos hosszú tárgyalássorozat tavaly sikeresen lezárult. Ezzel 2013-ig létrejöttek a stabil és előre kiszámítható keretek a 25 tagúra bővülő közösség mezőgazdaságának támogatásához. Ez a reform lehetővé teszi a közösségi tagországok agráriumának tartós fellendítését gazdasági, szociális és környezetvédelmi szempontból egyaránt. A gazdák támogatása 2012 végéig bizonyosan nem fog csökkenni. A lényeg az, hogy a 15 jelenlegi és a 10 újonc tagország mezőgazdasága egyaránt stabil keretekkel tud számolni a következő uniós költségvetési időszak legvégéig.

- Mi a helyzet az agrártámogatások csökkentésére irányuló korábbi elképzelésekkel?

– A szóban forgó javaslatok elveszítették időszerűségüket azzal, hogy a tavaly októberi uniós csúcson mind a 25 ország számára kialakultak a keretek 2012 végéig. 2006-ban tehát az agrártámogatási csomagot már nem vesszük elő újra, ellentétben az uniós büdzsé más fejezeteivel, beleértve a regionális támogatásokat. Ami ez utóbbiakat illeti, a most belépő országok kifejezetten jól járnak majd, ilyen célú támogatásaik folyamatosan növekszenek, miközben az eddigi 15 tagország részesedése csökken, lassan szinte meg is szűnik.

- Franciaország mit tekint a jövő útjának az unió agráriumában?

– Az agrártermelés európai modellje mára kialakult és ez összességében megfelelőnek látszik. Ez helyet hagy a mezőgazdaságban a családi termelésnek és nagyon fontos jellemzője, hogy a vidéki viszonyok között megélhetést teremt, nagyszámú munkaerőt képes felszívni. E modell másik fontos jellemző vonása, hogy a minőségi és az egyes régiók adottságaihoz igazodó termelést tesz lehetővé. Nem hiszem, hogy a világ sok más térségében kialakult ultraliberális agrármodell hasznosabb lehetne a mostaninál Európában. Az előbbi ugyanis dzsungeltörvényét érvényesíti, a nagyok ott törvényszerűen legyűrik a kicsiket. Az európai modellt persze ezzel együtt is támadják, gyakran megalapozatlanul. Felvetik vele szemben, hogy drága, vagy hogy nem elég környezetkímélő. Ezek a felvetések általában alaptalanok. Azt is mondják, hogy ez a modell hozzájárul a fejlődő világ „kiéheztetéséhez”. Ez is igazságtalan kritika. Igaz, ez a modell önkorlátozó; Európa lényegesen többet lenne képes termelni, mint amennyit ma termel. Viszszafogtuk a termelést például tejből vagy gabonából. És mit látunk? Azt, hogy az általunk üresen hagyott helyet nem a fejlődő országok foglalták el, hanem Ausztrália, vagy Új-Zéland. Európának és a fejlődő országoknak ezzel kapcsolatban van mit mondania egymásnak és már a közeli jövőben erre sort is kell keríteni.

Kis Tibor - Népszabadság