Az eddigi adatok szerint olyan sokan kérnek a tízmilliárdos aszálysegélyből, hogy az egy igénylőre jutó összeg éppen csak meghaladja majd az előlegként felvehető háromezer forintot. Az agrártárca egyelőre hektáronként ötezer forinttal számol.

Az agrártárca előzetes számításai szerint hektáronként ötezer forint lehet az a közvetlen támogatás, amelyet a legnagyobb kiesést elszenvedett gabonatermelők hektáronként kézhez kapnak a kormány közelmúltban meghirdetett kárenyhítő akciójában. Egyelőre azonban nagy kérdés, a tényleges – közvetlen támogatásban részesíthető – károk öszszege nem haladja-e meg az e célra elkülönített tízmilliárd forintos keretet.

Az aszálykárok enyhítéséről született kormányrendelet szerint minden olyan termelő, akinek kiesése meghaladja a harminc százalékot, közvetlen kárenyhítő támogatásra jogosult. A kárenyhítés jogi alapja az 1991-es földadótörvény, amely szerint a kár mértékét az előző három év átlagához viszonyítva kell meghatározni. (A törvény szerint elemi károsultnak minősül az, aki egy termény esetében 25 százalék feletti, a gazdaság egészét tekintve pedig 15 százalék feletti elemi kárt szenvedett.) A kormányrendelet értelmében a harminc százaléknál nagyobb kiesést hivatalosan igazoló termelők számára heteken belül hektáronként háromezer forint támogatás adható ki, a végleges szubvenciós mértéket pedig a beérkezett igények alapján visszaosztással határozza meg az agrártárca.

Az előzetes számítások szerint előfordulhat, hogy a tízmilliárdos keret a hektáronkénti háromezer forintos alapöszszegre sem lesz elég. – Az igények túlcsordulhatnak a rendelkezésünkre álló kereteken, ám rendkívüli szigorúsággal fogjuk ellenőrizni a beadott kárenyhítési igények jogosságát – fogalmazott kérdésünkre a tárca egyik magas beosztású vezetője.

Úgy tudjuk, hogy a csaknem száz százalékban befejeződött idei aratás végszámai a héten kerülnek a szaktárca vezetőségi értekezlete elé, s az esetleges kiegészítő intézkedések is csak ezután születhetnek meg. A helyzet ismeretében Magda Sándor, a mezőgazdasági bizottság szocialista elnöke azt javasolja majd a nagyobbik kormánypárt agrártagozatának, hogy a kormányt kérjék fel: „súlyozza” a kifizetéseket.

A bizottsági elnök munkatársunknak elmondta: a várhatóan szűkösnek bizonyuló keretből elsősorban azokat a kistermelőket kell közvetlen támogatásban részesíteni, akiknek – ismerve az elmúlt évek gyakorlatát – a nagyobb gazdaságoknál jóval kisebb esélyük van az éven „átsegítő”, kedvezményes hitelek felvételéhez, ráadásul az idei évi földalapú támogatások összege is kisebb volt számukra, mint tavaly. A bizottsági elnök ehhez azt is hozzátette, nem kellene például támogatást kapnia annak a tizenkét volt állami gazdaságnak, amelyeket az előző kabinet időszakában privatizáltak, majd később milliárdos konszolidációban is részesültek.

– A közvetlen támogatások esetében a kistermelőknek pozitív diszkriminációt kell biztosítanunk a nagy gazdasági szervezetekkel, integrátorokkal szemben. A megfelelő méretű családi gazdaságok, gazdasági társaságok számára a hitel és az egyéb pályázati lehetőségek elérhetőbbek: szerintem az erre szánt garanciális keretet tíz-tizenötmilliárd forinttal növelni kéne, bár elismerem, az ország pillanatnyi teljesítőképessége sokkal nagyobb összegű anyagi segítségre nem képes. Amink van, azt kell a lehető legigazságosabban szétosztani – – mondta kérdésünkre a bizottsági elnök.

Szerinte a mostani aszály azt is megmutatta, milyen mély strukturális, minőségi és „tudásválsággal” küzd jelenleg a magyar agrárgazdaság. Magda Sándor szerint újra kellene gondolni például azt, helyes volt-e az idei agrárszabályozásban felszámolni a vetőmaghasználatra korábban vonatkozó előírásokat. – Ha nem azt vetne mindenki, amire pillanatnyi helyzetében éppen lehetősége van, kisebb lenne a baj, hiszen az országban van megfelelő, szárazságot is jól tűrő szaporítóanyag – mondta. Példaként említette a Kompolti Mezőgazdasági Kutatóintézetet, ahol a megfelelő technológiával és eszközökkel éppen a legnagyobb károkat elszenvedett dél-hevesi térségben sikerült elfogadható hozamokat produkálni még az idei aszályban is.

Hozzátette: az is sokat segítene, ha e módszerek elterjesztésének megfelelő hálózata épülhetne ki Magyarországon, ha a hazai ágazati szaktanácsadás sem lenne „árva gyerek” a gazdák és a szakirányítás között, vagyis a termelők közvetlen s a nagy lobbiérdekektől függetlenül, viszonyaikra érvényes szakmai tanácsadásra számíthatnának az arra kijelölt szakemberektől. Az utóbbiak a bizottsági elnök szerint nem kötődhetnek közvetlenül a termeléshez, a feladatra így leginkább a falugazdászok, illetve a különböző oktatási intézményekben – az úgynevezett „tudáscentrumokban” – dolgozó kutatók, szaktanárok lehetnének alkalmasak.

Apadó folyók: első a környezetvédelem

A rendkívüli aszály egyik újabb fejleménye, hogy a leapadt folyókból – egyelőre főképp a mellékágakból – korlátozni kell a vízkivételt. A minap például a Kis-Rába vizének drasztikusan kis hozama miatt az Észak-dunántúli Vízügyi Főigazgatóság megtiltotta a Rábaközben a Rába folyóból való mindenféle vízkivételt. Mint azt lapunkban írtuk, a tiltás nélkül bekövetkezhet a meder kiszáradása. A tiltás elvi alapja, hogy a vízgazdálkodásban az ökológia szempontja az elsődleges, ezt követi a gazdaságé és a turisztikáé.

Vaszilievits-Sömjén György, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vízgazdálkodási főosztályának vezetőhelyettese lapunknak elmondta, hogy Magyarországon a folyókból való vízkivételnek alapvető feltétele a kérdéses vízfolyás hozama. Ez határozza meg, mekkora mennyiséget lehet öntözési, ipari vagy medence- vízként felhasználni.

A főosztályvezető-helyettes tájékoztatása szerint a környezetvédelmi és talajtani szakvélemény birtokában nagyobb területeknél megfelelő előkészítettség alapján adja ki a területileg illetékes vízügyi hatóság a vízkivételi engedélyeket, melyeket vízszolgáltatók vagy magánszemélyek igényelhetik. Akár egy hét alatt is megkaphatják a kis vízigényű kérelmezők a névre szóló vízjogi engedélyt a mostani aszályos viszonyok között – húzta alá az illetékes.

Míg a vízszolgáltatók távolabbi helyekre zsilipekkel ellátott csővezetékes rendszerekben szállítják saját ügyfeleikhez a folyóból kivett öntöző- vagy ipari vizet, addig a magánszemélyek általában szivattyúkat alkalmaznak. A kivett vízmennyiséget a vízügyi hatóságok ellenőrzik a szállító rendszerek vízkapacitása, illetve a szivattyúk üzemnaplói alapján. A kivett – úgynevezett – felszíni vizekért köbméterenként 18-72 fillér vízkészleti járulékot kell fizetni. Ezt egyébként minden vízhasználó fizeti az országban, mert a szolgáltatók áraiban ez benne van. A vízkivétel szigorításait is a vízügyi hatóságok emberei ellenőrzik, ők azonban a szivattyúk esetében „rajtakapni” nagy valószínűséggel csak a teljes vízkivételi tiltást megszegőket tudják, ugyanis vízkivételi korlátozás esetén nehezen bizonyítható, hogy valaki szivattyúját esetleg hosszabb ideig használta, mint amenynyi az üzemnaplóban szerepeltet. T. P.)

Tamás Gábor - Népszabadság