Formailag szabad utat kapott a genetikusan módosított termények bevitele az EU tagországaiba, valójában azonban csak az öt éve érvényben lévő „kitiltás" formáján változtattak. Mostantól szigorú címkézési szabályok tartják távol a nemkívánatos élelmiszereket Nyugat-Európától.

,,Nem megafont, hanem telefont kell használni az amerikai-európai agrárvitában" - riposztozott Pascal Lamy, az EU kereskedelmi főbiztosa George W. Bush nagyhangú megjegyzéseire. Az Egyesült Államok elnöke ugyanis június végén egy Washingtonban megrendezett biotechnológiai konferencián Európát tette felelőssé az afrikai éhínségért, mert ha az EU nem akadályozná tűzzel-vassal a genetikai módosításon átesett növények importját, a fekete földrész is hajlandó lenne befogadni ezt az új technológiát. Így azonban inkább éhen halnak, semmint hogy beengedjék az európai exportjukat veszélyeztető vetőmagot (HVG, 2003. június 7.). „Nem szorulunk humanitárius kioktatásra" - utasította vissza a megjegyzést Pat Cox, az Európai Parlament (EP) elnöke, mondván, a 15 EU-tagország együtt hétszer annyi fejlesztési segélyt juttat Afrikába, mint az Egyesült Államok. Míg az európaiak a jóságos gyógyítóból szörnnyé változó doktor filmbeli történetére utalva csak Frankenfoodnak, Frankenstein-ételnek becézik a „génterápián" átesett növényeket, az amerikaiak ludditáknak titulálják a vaskalapos óvilágiakat, azokra a 19. századi géprombolókra emlékeztetve, akik azt hitték, az új technika szétzúzása visszaállíthatja a kézművesség egyeduralmát.
Az elmérgesedett vita végére aligha tesz pontot az a tény, hogy múlt szerdán az EP feloldani javasolta a genetikusan módosított növények és az ilyenekből készített élelmiszerek 1999 óta érvényben lévő importtilalmát. Az adminisztratív kirekesztés helyett - ami ellen az amerikaiak már éppen panaszt készültek benyújtani a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) - az eurohonatyák salamoni módon úgy döntöttek: ezek a termények akadálytalanul bejuthatnak az unióba - ha megfelelő címkével látják el őket. A tisztánlátás, a fogyasztói tájékoztatás érdekében ezután többezerféle termék csomagolásán fel kell tüntetni, ha génkezelt növény felhasználásával készült. Ez alól csak olyan élelmiszer mentesülhet, amelyben a genetikusan módosított „tartalom" aránya nem éri el a 0,9 százalékot. Az a körülmény sem ad felmentést, ha ezek a termények csak feldolgozott formában kerültek bele az ételekbe, vagy csupán állati táplálékként szolgálnak. Mindezeken túl a gabonaszállítmányokat olyan árukóddal kell ellátni, amelyből a növény származása egészen a termőhelyig visszakereshető. Azt minden egyes EU-tagország maga dönti majd el, milyen szabályozással akadályozza meg, hogy a génmanipulált növények „megfertőzzék" - valójában tulajdonságaikat átörökítve beporozzák - a szomszédos földeken lévő „fajtiszta" terményeket.
Miközben Európa sehogy sem akarja lenyelni a növényvédő szerekkel és kártevőkkel szemben biotechnológiai módszerekkel ellenállóvá tett, a hagyományosnál jobb termésátlagot produkáló növényeket, az USA-ban a szója 70, a kukorica 25 százaléka már ilyen fajtákból terem. A világ 16 országában 6 millió farmer foglalkozik génkezelt növényekkel. A termés - elsősorban szója, kukorica, olajrepce, gyapot - 95 százalékát az USA, Argentína és Kanada adja, a fennmaradó 5 százalékot egyebek mellett Kína, Ausztrália, India, Mexikó, Dél-Afrika, Németország és Spanyolország hozza össze. Európa makacsul gyanakvó, bár az amerikai nagyüzemi termesztés egy évtizede alatt semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztotta alá, hogy bármilyen egészségi vagy környezeti kárt okoznának az új tulajdonságokkal felruházott növények. Az európai fogyasztók 70 százaléka nem kér a génkezelt termékekből - derült ki a legfrissebb EU-közvélemény-kutatásból -, 94 százalékuk pedig ragaszkodik ahhoz, hogy az élelmiszerek feliratozása alapján maga dönthesse el, vesz-e ilyen terméket, avagy sem.
A fogyasztói aggodalmak minden tudományos alapot nélkülöznek; a félelmeket azok táplálják, akik tartanak az amerikai mezőgazdasági termékek versenyétől - vélekedett Bush elnök a washingtoni biotechnológai konferencián. Nem titok, hogy ez a csaknem teljes elzárkózásig fajuló idegenkedés évente 300 millió dollárt húzott ki az amerikai farmerek zsebéből. A címkézési kötelezettség teljesítése pedig olyan többletkiadásokkal járna, amelyeket önként aligha vállalnának az amerikai szállítók.
A vásárlói ellenkezés több forrásból táplálkozik: a vallási alapon berzenkedők szerint a biotechnológia beavatkozik a világ rendjébe, a tudományos bizonyítékokat, a hosszú távú tapasztalatokat keveslők pedig az egészségükért aggódnak. A globalizációellenesek viszont a multinacionális óriáskonszernek befolyásától, azok gazdasági hatalmának erősödésétől féltik a hagyományos termelőket: attól tartanak, hogy kiszolgáltatottá válnak a génmanipulált vetőmagok piacának 90 százalékát kezében tartó - a jelenlegi amerikai kormányzattal köztudottan jó kapcsolatokat ápoló - Monsanto cégnek. A további 10 százalék a Syngenta, a Bayer Cropsience, a Dow és a Du Pont kezében van, így e néhány cég az egész világ élelmiszer-termelését ellenőrzése alá vonhatja - vélik a tettlegességtől sem visszariadó aktivisták.
A genetikusan módosított növények első számú franciaországi ellensége, José Bové éppen június végén volt kénytelen megkezdeni 10 hónapos börtönbüntetését. Franciaországban száz gazdaságban termesztenek - külön kormányzati engedéllyel - genetikusan módosított növényeket, amelyeket időről időre megostromoltak a Bové köré szerveződött harcos kistermelők. A kilencvenes évek végén ily módon megrongált kukorica- és rizsföldekben tett kár miatt ítélték el a Parasztszövetség szóvivőjét, a sokak által nemzeti hősként tisztelt Bovét, aki azt hitte, ítélete már elévült, ám két héttel ezelőtt a rendőrök otthonában „rajtaütöttek", tudomására hozva, hogy a bíróság végleg elutasította fellebbezését, és kénytelen megkezdeni a rá kiszabott büntetés letöltését.

HVG