Egyre kelendőbbek az egészségesnek, jótékonynak vagy egyenesen gyógyhatásúnak kikiáltott élelmiszerek és táplálékkiegészítők. Csakhogy némelyik termék egyáltalán nem tudja, illetve nem tartalmazza azt, amivel reklámozzák. Éles a határ a megtévesztő és a kedvcsináló reklám között.

Hasznos lehet vásárlás előtt elgondolkodni azon, hogy a kedvenc filmünket megszakító reklámblokkban beharangozott mosópor vagy fogkrém valóban csodákra képes-e. Az óriási konkurenciával versengő gyártók és forgalmazók ugyanis mindent megtesznek, hogy felhívják a potenciális vásárlók figyelmét a saját árujukra. Elkoptatottnak számít ma már, ha azt halljuk, hogy az adott termék a legjobb a maga nemében. A vevők elég széles rétegénél persze az olcsóság a döntő, de a hirdetők által megcélzott fizetőképes csoport tagjai már válogathatnak. Egy jó reklámmal pedig a legtöbb embert rá lehet venni, hogy kipróbálja, mit is tud valójában az a takarítógép vagy mobiltelefon, és tényleg olyan tartósan illatozik-e a ruha attól a bizonyos öblítőtől. A gyárak egyre újabb termékekkel rukkolnak elő, és igyekeznek vásárlásra bírni a lehető legtöbb embert.

Az egészséggel kapcsolatos termékeknél a vásárló kísérletezése akár káros is lehet. Pontosan tudni kell, hogy mi mire való, mit tartalmaz, és milyen káros hatásai lehetnek. Az Európai Parlament a napokban már a második olvasatát szavazta meg az élelmiszer-jelölési direktívának, amely részletesen szabályozza, hogy az élelmiszerekre mit kell ráírni, és még azt is, hogy mekkora betűkkel. Az egységes jelölés kötelező lesz, célja pedig az, hogy alaposan tájékozódhasson a fogyasztó arról, hogy mit is eszik.

A szabályozás hazánkban szigorúbb, mint néhány nyugat-európai országban; Magyarországon már az 1800-as évek végén volt élelmiszertörvény – tudtuk meg Dömölki Líviától, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület élelmiszer-szakértőjétől. A jogharmonizáció e téren nálunk már az arra kötelező EU-csatlakozás előtt megtörtént, hiszen exportáló országként számunkra fontos volt, hogy a magyar termékek megbízhatónak minősüljenek.

Az élelmiszerek címkéjén csak azt szabad feltüntetni, amit azok valóban tartalmaznak. Mégis előfordulnak megtévesztő elnevezések, mint például a „hosszan friss tej” esetében. Dömölki Lívia elmondta: a reklámetikával foglalkozó fórumokon ebben nem találtak kivetnivalót, noha szakmailag az elnevezés képtelenség, mert az a tej, amely ultrapasztőrözött változatban a boltokba kerül, már a csomagoláskor sem friss. A szlogen valójában arra utal, hogy az adott tej az első és a sokadik napon is ugyanolyan ízű, vagyis sokáig nem veszít a minőségéből.

A reggeli itallal a fogyasztóvédők már megvívták harcukat, talán ma már a többség tudja, hogy az nem egyenértékű a tejjel, csupán annak alkotórészeit is tartalmazza. A táplálékkiegészítőkkel viszont sokkal nehezebb a dolguk, mert ezeket a nem éppen olcsó termékeket úgy reklámozzák, mintha mindenre megoldást kínálnának. Pedig aki beül a fotelba, és naphosszat szalonnát fal, nem lesz egészséges pusztán attól, ha bevesz néhány „csodabogyót”.

Sándor Tünde - Népszabadság