Még meg sem érkeztek, de máris gondok lehetnek az EU-pénzek magyarországi felhasználásával. Ötletek és használható pályázatok híján ugyanis megeshet, hogy Brüsszeltől egy fillért sem fogunk kapni.

Pénteken lejár a határidő, amit a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) és EU-támogatások Hivatala írt ki pályázati ötletek begyűjtésére. A hivatal áprilisban több mint hatmilliárd forintos költségvetéssel hozta létre az Európa-pályázat előkészítő alapot: május 30-i határidővel ide várják az önkormányzatoktól, kistérségektől a konkrét pályázatötleteket, vagyis azt, hogy hol, milyen fejlesztésre vennének igénybe uniós forrásokat. Az elgondolással önmagában nincs is gond, hiszen így lenne idő a legjobb tervek kiválasztására, a pályázatok gondos megírására, amelyhez a hivatal szeptember 1-jétől konkrét segítséget is ígért. Így a 2004. május 1-jei csatlakozáskor késedelem nélkül – sőt elméletileg akár már 2004. január elsejétől – megkezdhetnénk az uniós pénzek felhasználását.

A valóság azonban ennél borúsabb. A hivatalba mindeddig összesen 50 pályázat érkezett, és bár Veress József elnökhelyettes arra számít, hogy az utolsó napokban – az adóbevallásokhoz hasonlóan – megindul a pályázatok özöne, arra viszonylag kicsi az esély, hogy számuk eléri a 600-650-et. Pedig az uniós csatlakozás után Magyarország rendelkezésére álló keretösszeg körülbelül ennyi projekt megvalósítását tenné lehetővé.

Hazánk 2004 és 2006 között 1200-1500 milliárd forintnyi támogatásra számíthat a szegényebb térségek felzárkóztatására létrehozott uniós strukturális és kohéziós alapokból. Ez korántsem jelenti azt, hogy az egész összeget automatikusan megkapjuk: a rutinos EU-tagállamok a források 70 százalékának felhasználását már jó eredménynek tekintik.

A pénzt Brüsszel az úgynevezett nemzeti fejlesztési tervre adja: ennek a több évre szóló fejlesztési tervnek a nemzeti sajátosságokat és az unió által előírt irányelveket is figyelembe kell vennie. A magyar NFT-t március végén adták át Brüsszelben, és hamarosan megkezdődnek róla a részletes tárgyalások. Nem hivatalos információnk szerint a jövő héten Michel Barnier regionális biztos azzal fog előállni, hogy kurtítsák meg az új tagoknak „kialkudott” pénzkeretet, mert úgysem tudják majd felhasználni.

Erre sajnos van is esély: a konkrét pályázatokat már az itthoni hatóságok bírálják el ugyan, de mindenről el kell számolniuk az unió felé. Ha nincs jó pályázat, nincs pénz sem. Lapunk úgy tudja, hogy ezen a téren drámai a helyzet: még a húsz-harmincezres városokban is alig találni olyan embert, aki meg tudna írni egy pályázatot. Gondban vannak az egyetemek és az önkormányzatok is: sokan eleve nem is próbálkoznak, mondván, hogy ehhez nem értenek, vagy képtelenek előteremteni az úgynevezett társfinanszírozáshoz szükséges önrészt. (Egymilliárdos útfejlesztés önrésze például százmillió forint: egyes önkormányzatok teljes évi költségvetése.) Vannak olyan térségek, ahol elterjedt, hogy eleve csak a kormánypárti polgármesterek pályázatát fogják elfogadni, így felesleges próbálkozni. Bírálják a nemzeti fejlesztési hivatal internetes honlapján levő adatlapot is: ez még csak „előpályázat” ugyan (hiszen ezekből az ötletekből választják majd ki a legjobbakat), de sokan már ezt sem tudják kitölteni. Vannak egyéb furcsaságok is: „a jogi forma” kérdésnél például valamiért kimaradt a felsőoktatási intézmény címszó, viszont pályázhat horgászegyesület, önkéntes tűzoltók, galambsportegyesület, sőt még külföldi diplomáciai képviselet is. Bár a határidő itt van a nyakunkon, még mindig nem készült el a lista a kormány által jóváhagyott tanácsadókról, akik majd a végső pályázatok kidolgozásában segítenek: a háttérben állítólag kíméletlen harc dúl a cégek között a különféle szakterületek 10-15 magyarországi szakértőjéért. Más források szerint a lista már az Európai Bizottság budapesti delegációjánál van, akik egy ideje „tanulmányozzák azt”. Az előpályázatok között egyébként nem szerepelhettek vállalatok és profitorientált társaságok: számukra majd később ír ki pályázatot a hivatal.

Egyesek már azt latolgatják, hogy mekkora az a minimális arány, amennyit fel kell használni az EU-s pénzekből, hogy Magyarország ne legyen a közös európai kassza nettó befizetője, és így ne a magyar adófizető támogassa a német vagy a görög „szegényeket”. Előrejelzések szerint már az is jó eredménynek tűnik, ha az első évet nullszaldóval zárjuk: ehhez az uniós pénzek 30 százalékának felhasználására van szükség.

Inotai Edit - NSZ