A vállalt 200 millióból csupán néhány tízmillió literrel sikerül leapasztania az agrártárcának a tejfelesleget a kvótafelvásárlással és a termeléscsökkentés jutalmazásával. Az idei többlettej eltüntetéséhez drasztikusabb lépések kellenének - vagy közel 10 milliárd forint.

Műanyag ásványvizespalackokban, literenként 110 forintért kínálta a friss tejet egy szajoli kistermelő múlt szombaton a szolnoki piac egyik standján. A virágárusok között elvegyült tejesgazda csupán arra ügyelt, hogy a palackok árnyékban legyenek, egyébként pedig nyilván abban bízott, hogy portékája hamar elkel, és legalább a vevőknél hűtőbe kerül.
Hasonló bizakodással hirdette meg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) április 15-éig tartó tejkvóta-felvásárlási akcióját és a tejtermelők önkéntes termeléskorlátozásának támogatását, de a tárcának a csekély érdeklődés miatt egészen biztosan csalódnia kellett. Az FVM az idei tejpiaci szabályozás márciusi bejelentésekor azt vállalta, hogy az évi 400 millió literes tejfeleslegből 200 millió litert saját eszközeivel tüntet el. Ezzel próbálta ellensúlyozni, hogy tej ez évre megszabott literenként 72 forintos - az adott évi felvásárlási árat meghatározó - irányára, valamint az extra minőségre adott 5,20 forintos támogatás éppen annyi, mint a tavalyi, s a tejtermelők bevételeit csupán az új, literenként 1,32 forintos kvótatámogatás gyarapítja. Április 15-éig szóló ajánlatában a tárca literenként 25 forintot kínált a termelési lehetőséget megtestesítő tejkvótáért, illetve literenként 10 forintot ígért azoknak, akik ez évi termelésüket 5 százaléknál nagyobb mértékben fogják vissza a tavalyinál (HVG, 2003. március 29.).
Az FVM a kvótafelvásárlással próbált menekülési útvonalat mutatni azoknak, akik nem képesek megfelelni a jövő év január 1-jétől életbe lépő minőségi és higiéniai követelményeknek, amelyek szerint akkortól csak az extra minőségű tej kerülhet piacra. Jelenleg egyébként az évente felvásárolt 1,725-1,75 milliárd liter tej 85 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. „A fennmaradó rész körülbelül felét megfelelő fejlesztésekkel még sikerülhet feltornászni az extra minőségi osztályba, 120-130 millió literrel azonban gondok lesznek" - mondta a HVG-nek Sirman Ferenc, a Tej Terméktanács (TT) ügyvezető igazgatója.
Ez a mennyiség a fölött a becslések szerint mintegy 150-200 millió liter fölött értendő, amit - zömében ellenőrizetlen körülmények között - háztól értékesítenek. Egyébként a közvetlen házi értékesítés is kvótához kötött, jelenleg ebből 20 millió liter van a termelőknél, ami az európai uniós (EU) csatlakozás után 160 millió literre nőhet. Utóbbival tehát a legalizálásra nyílik lehetősége sok, most is otthon kimérő termelőnek. Ahhoz viszont ők sem kerülhetik el termelési körülményeik korszerűsítését, mivel a házi értékesítésre kerülő tejre szigorúbbak a higiéniai előírások, mint a feldolgozásra átadottra. A most házitejben is utazók nagy része egyébként a feldolgozóknak is ad le tejet, utcai értékesítésre a kvótán felüli részt viszi - a TT becslései szerint ebben a körben körülbelül 50 százalék az extra tej aránya.
Bár lapzártánkkor pontos számokkal sem az FVM, sem a TT nem tudott szolgálni, egy, a határidőhöz közeli előzetes adat alapján 10-10 millió liternyi kvótát, illetve önkorlátozást ajánlottak fel a tejesgazdák. Ez - azzal is kalkulálva, hogy a hírek szerint a tárca a termelés-visszafogásért járó kárpótlásra szóló jelentkezési határidőt egy hónappal meghosszabbítja - még optimista becslések szerint is legfeljebb 30 millió literrel csökkentheti a felesleget.
„Itt a gazdák inkább kvótát vennének, mint eladnák azt" - mondta a HVG-nek Puskás Ferenc, az Adacsi Fríz-Tej Gazdaszövetkezet ügyvezető igazgatója. Pedig a Szentestől Dabasig terjedő térségben háromszáz őstermelő tejét begyűjtő szövetkezet tagjai között három-négy tehenes gazdák is találhatók, vagyis azok, akiktől az FVM megvásárolni remélte a kvótát. Utóbbiak ugyanis nagy eséllyel nem tudnak megfelelni az EU-ban előírt higiéniai követelményeknek.
„Ezek az emberek ebből élnek, és nem akarják abbahagyni, mert nincs mire váltaniuk" - érzékelteti a döntéshozói és a gazdálkodói logika közti különbséget Puskás. Az FVM által az előző kormány idején beharangozott programból - ami a kistermelőket segítette volna abban, hogy húshasznúvá alakítsák tehénállományukat (HVG, 2000. december 2.) - nem lett semmi, Puskás szerint már csak azért sem, mert míg a tejpénz rendszeresen érkezik, a vágóállat után legfeljebb egy év elteltével keletkezik bevétel, amit ezek az emberek nem bírnának ki. Arról nem is beszélve, hogy a húsmarha nagy legelőterületet kíván, ami szintén nincs meg a kis tejesgazdáknak.
„Hűtőre és fejőgépre az FVM támogatást ad, a saját erő egy részét pedig mi hitelezzük meg, így talán sikerül mindenkit felkészítenünk arra, hogy a januári szigorítás után is talpon maradjon" - mondta a HVG-nek a Fríz-Tej ügyvezetője. A reménykedésnek egészen múlt csütörtök délig meg is volt az alapja, de akkor az FVM bejelentette, hogy felfüggeszti a gép-, köztük a tejelőállításhoz szükséges berendezések támogatási kérelmeinek befogadását.
Akad persze olyan is, aki a ritka kivételek egyikeként átáll a húsmarhára. „Részben helyben frissen értékesítjük, részben tejföllé, sajttá, túróvá dolgozzuk fel a 12 tejelő tehén tejét, de hamarosan teljesen átállunk a húsmarhára" - mondta a HVG-nek a földjét családi gazdálkodóként művelő mányi Bokodi Sándor, aki egyébként 80 hektár legelőjén most is hizlal húsmarhát. A teheneket csak a „feleségnek kis elfoglaltságként" tartó gazda szerint az átállásra állatonként igényelhető 20 ezer forint támogatás csupán „csepp a tengerben", a keresztezésből született borjak húsminősége felől pedig kétségei vannak.
Míg a gazdaszövetkezet tagjai a beruházásoktól remélik a túlélést, a sárisápi, negyven fejőstehenet tartó Horváth Károly már ebben sem hisz. „Normális viszonyok között ennek ťgurulniaÁ kellene" - jellemezte a HVG-nek saját takarmánytermő területtel, gépparkkal és zárt rendszerű fejőházzal felszerelt gazdaságát Horváth. Ehhez képest mégis minden bizonytalan, mert az évi 200 ezer liter tej a nagy felvásárlóknak kevés, a kisebbek számára pedig esetleges a piac, így Horváth is csak reménykedik abban, hogy folyamatosan leadhatja a tejet, amiből állni tudja a havi 350 ezer forintos banki terhet. Ezzel együtt a sárisápi gazda fejében sem fordult meg, hogy csökkentse termelését, vagy tejkvótát adjon el az FVM-nek.
Más módszert kell hát találnia a tárcának, hogy a vállalt 200 millió litert kivonja a belpiacról. „A tagok befizetéseit úgy terveztük meg, hogy az FVM intézkedései a második fél évtől már éreztetik hatásukat" - mondta a TT ügyvezetője. Azaz az első fél évben a termelők és a feldolgozók egyaránt 5,05-5,05 forintot, júliustól viszont már csak 2,15-2,15 forintot fizetnek be minden egyes leadott és feldolgozott liter tej után, utóbbit a TT 3 milliárd forintos banki kölcsönének visszafizetésére. Az így feltöltött intervenciós kassza arra elegendő, hogy - literenként 50 forinttal számolva - az első félévi 200 millió liter exportjához szükséges veszteségtérítést kifizesse a feldolgozóknak. A hírek szerint az FVM további kvótaszabályozással próbálja az eddig kivont 30 millió litert tovább növelni. Egyebek mellett megtiltaná az éves termelési keret - most 5 százalékig engedett - túllépését, és esetleg bizonyos mértékig elvonna kvótát a termelőktől. A kvótaelvonás nélküli verzió ugyanakkor az eddigi intézkedésekhez hasonlóan csekély eredményt hozónak tűnik, az esetleges állami termeléskorlátozás pedig szinte borítékolhatóan termelői tiltakozásokkal járna, ezt viszont nem biztos, hogy vállalja a tárca. Az állami intervencióval ugyanakkor az lehet a gond, hogy azt csak a hagyományos módon, tejpor- és vajfelvásárlással oldhatná meg az állam, ami pedig már literenként - attól függően, hogy az állami akciók végül mekkora mennyiséget tüntetnek el a piacról - 60-65 forint, összességében 9-10 milliárd forint veszteséget jelentene.

Kelemen Zoltán - HVG