A fejlett országok az elmúlt években érezhetően csökkentették agrártámogatásaikat, ám még mindig túl sok pénzt költenek arra, hogy megvédjék termelőiket a piaci hatásoktól – összegzi a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). A párizsi székhelyű szervezet most kiadott jelentése szerint a 30 tagország tavaly majdnem 280 milliárd dollárt fordított mezőgazdasági szubvenciókra, ez bruttó hazai termékük 1,1 százalékával – egyúttal az agrárszektor jövedelmének 29 százalékával – volt egyenlő.
Az EU esetében mindkét mutató kismértékben meghaladja az OECD-átlagot (1,14, illetve 32 százalék; az egyes tagországokra lebontott adatokat nem közölt a jelentés). A szerzők dicsérik a közös agrárpolitika (kap) 2003-ban elhatározott reformját, amelynek eredményeként az idei évtől minden tagállam átáll a területalapú szubvenciókról az egyszerűsített farmtámogatási rendszerre (Single Payment Scheme). Ennek köszönhetően csökken a leginkább piactorzító hatású támogatások aránya, ehelyett nagyobb hangsúlyt kapnak a környezetvédelmi és vidékfejlesztési szempontok, továbbá a biogazdálkodás ösztönzése.
Hosszú távon még egyértelműbb a jó irányú elmozdulás. Az 1980-as évek második felében még az európai termelők jövedelmének 41 százalékát tették ki a támogatások (jelenleg ez 32 százalék), és ez szinte teljes egészében piactorzító hatású volt (ma 63 százalék ez az arány). A belső piaci árak akkor 78 százalékkal haladták meg a világpiaci szintet, ma már csak 29-cel (ez a tendencia az OECD egészében megfigyelhető az elmúlt két évtizedben, bár a hoszszú távú összehasonlításoknál figyelembe kell venni, hogy a szervezet tagsága is bővült ez alatt az idő alatt).
Az Egyesült Államokkal öszszehasonlítva azonban továbbra is magasak az európai agrárszubvenciók. A tengerentúlon a gazdák jövedelmének csak 16 százalékát teszik ki a segélyek; ezen belül a leginkább piactorzító hatásúak aránya nagyjából annyi, mint Európában. A liberalizáció éllovasa Ausztrália és Új-Zéland, ahol az amerikai szinthez képest is elenyésző a szubvenciók nagysága.
Az OECD felszólítja a szervezet tagországait, hogy – mind a dohai WTI-forduló keretében, mind azon kívül – folytassák az agrárszektor liberalizációját. A jelentés hamisnak nevezi azokat az érveket, miszerint a szubvenciók magasabb környezetvédelmi normákat biztosítanak, illetve hozzájárulnak a vidéki körzetek jólétéhez. Utóbbi célt sokkal hatékonyabban szolgálná az érintett térségek infrastrukturális fejlesztése, a lakosság továbbképzése és a szociális védőháló erősítése – vélekedik Ken Ash, az OECD illetékes osztályvezetője.

Takács Gábor - VG