Mariann Fischer Boel, az EU mezőgazdasági biztosa tegnapi budapesti látogatásán nem tudott gyors hatású varázsszert ajánlani a hatalmas magyar gabonakészletek értékesítésére. Lapunknak adott interjújában úgy vélte, a rossz minőségű külföldi agrártermékek piacra jutását a tagállamok egészségügyi hatóságainak kell megakadályozniuk

Egy gabonaágazati tanácskozás kapcsán látogatott csütörtökön Magyarországra. Ez azt jelenti, hogy a magyar agrárgazdaság e szektor miatt okozza a legtöbb gondot Brüsszelnek?
Nem erről van szó. Ez az első hivatalos látogatásom Magyarországon, és ilyenkor a tárgyalásokat általában összekötöm konferenciákon való részvétellel, illetve egyéb meghívásoknak is eleget teszek. Így most a konferencia, illetve a magyar miniszterelnökkel és a mezőgazdasági miniszterrel való találkozó után ellátogatok egy vidéki gazdaságba is.

Tény azonban, hogy a gabonaágazat problémás terület Magyarországon. Az intervenciós rendszerben a magyar árutulajdonosok 2004 óta mintegy 7,5 millió tonna gabonát ajánlottak fel, és ez fele az összes többi tagországban felkínált mennyiségnek.
Az intervenciós rendszer valóban túlságosan vonzó, és ezen változtatni kell. Magyarországon tavaly főleg kukoricából halmoztak fel hatalmas, hatmillió tonnás készletet, ez a teljes uniós készlet 78 százaléka volt. Eközben az intervencióra felkínálható mennyiség az EU egészére is csak 15 millió tonna. Tavaly a magyar gabonafelesleg spanyolországi és portugáliai értékesítésének megkönnyítésével igyekeztünk orvosolni a problémát, ez azonban az idén nem fog működni, hiszen az Ibériai-félszigeten is jó termés várható. A közös agrárpolitika 2003-as megreformálásakor megpróbáltuk eltörölni az intervenciós rendszert, ám abból végül csak a rozst sikerült kivenni, a többi termény esetében megmaradt intervenciós árat pedig még csökkenteni sem tudtuk a kívánatos mértékben. Nyilvánvaló azonban, hogy ez így nem mehet tovább. Már csak azért sem, mert a jelenlegi rendszer a minőség romlását eredményezi, és ez éppen a kukoricára különösen igaz.

Lehetséges tehát, hogy a kukorica lesz a következő termény, amelyet kivonnak az intervenciós rendszerből?
Nagyon korai lenne ilyen kijelentéseket tenni. Súlyos piaci következményei lennének, ha én most azt mondanám, hogy holnaptól erre fogok törekedni. Nem, ilyet nem mondok. De foglalkozom a problémával, mert valamit tenni kell. Több lehetőség is létezik, ám egyelőre sem a reform időzítése, sem a mikéntje nem eldöntött. Arra azonban már eddig is törekedtünk, hogy a tagállamokat például bioetanol gyártására ösztönözzük. A feleslegek hasznosításának ez egy jó módja.

Az idei az első év az elhatározott cukorreform végrehajtásában. Számít-e arra, hogy Magyarországon az idén vagy hosszabb távon jelentősen csökken az 55 ezer hektáros vetésterület, és gyárakat kell bezárni az uniós intézményes árak jelentős mérséklése miatt?
Ezzel kapcsolatban azt tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy amikor elhatároztuk az árak 36 százalékos csökkentését, a termelők veszteségének 63-64 százalékos megtérítéséről is döntöttünk. Ezt az összeget pedig az új tagállamok is teljes egészében megkapják. Ez a kártérítés a területalapú agrártámogatás fölött jár, amely Magyarország esetében jelenleg a régi tagállamok szintjének 35 százalékán áll. Én azt hiszem, összességében a termelők nem járnak olyan roszszul. Már csak azért sem, mert a kompenzációt akkor is megkapják, ha kivonulnak a cukoriparból, és más terményekre állnak át. Remélhetőleg persze nem a kukoricára.

A magyar kormány most készíti azt az akciótervet, amely alapján a gazdákat a madárinfluenza miatt elszenvedett veszteségeikért kárpótolják majd. Mekkora összegre számíthatunk Brüsszeltől, és az Európai Bizottság milyen felhasználási célokat tart támogathatónak?
A múlt hónapban egyetértés született a miniszteri tanácsban arról, hogy a gazdákat a termékeik iránti kereslet csökkenése miatt is kárpótoljuk. Szerintem ennek leginkább célravezető módja az, ha a baromfitartók számára lehetővé tesszük egy-egy termelési ciklus kihagyását. Az ágazat ugyanis 42 napos ciklusokkal dolgozik; ennyi ideig tart, amíg a baromfi eléri a feldolgozásra alkalmas méretet. A megoldás részleteinek kidolgozása azonban a tagállamokra van bízva, a bizottság felelőssége az, hogy a pénzeket a nemzeti tervek megszületése után késlekedés nélkül rendelkezésre bocsássa.

A nemzetközi liberalizációs tárgyalások szakértők szerint rontják az uniós bortermelők piaci esélyeit, ráadásul Brüsszel támogatáscsökkentő reformokra készül. Melyek a legfontosabb reformcélok, és a változtatások hogyan hathatnak a magyar borgazdaságra?
Először is a leghatározottabban ki szeretném jelenteni, hogy nem szándékozom csökkenteni az ágazat rendelkezésére álló forrásokat; megmarad az évi 1,2-1,3 milliárd eurós keret. Ez legyen mindenki számára világos. Másodszor, azt hiszem, mindenki egyetért annak szükségességében, hogy fenn kell tartani az európai termelők versenyképességét, és ebben bizony nem állunk jól. Az uniós termelés és az import párhuzamos növekedését a fogyasztás csökkenése kíséri, de még ahol nő is fogyasztás, egyre nyilvánvalóbb a chilei, dél-afrikai, ausztrál és kaliforniai borok térnyerése. Ha meg akarjuk állítani ezt a folyamatot, tennünk kell valamit. A reform központi elemét a minőségi termelés ösztönzése kell hogy jelentse. Ennek egyik fontos, a jövőben is fenntartandó elemét képezik a szerkezetátalakítási támogatások. Nem vihető viszont tovább például az az aránytalanság, hogy miközben lepárlásra évente félmilliárd, addig promócióra mindössze 14 millió eurót költünk. A bizottság június 21-én teszi közzé a lehetséges opciókat részletező állásfoglalását. Ezeket azután megvitatjuk a tanácsban, én pedig sorra látogatom a nagy bortermelő országokat. A bizottság reformjavaslata az év végén születhet meg.

A magyar piaci szereplők szerint egyre több rossz minőségű élelmiszer érkezik az unió piacaira harmadik országokból. Hogyan lehetne fellépni a kifogásolható import ellen?
A tagállamok egészségügyi hatóságainak a kötelessége, hogy megakadályozzák az uniós előírásoknak nem megfelelő minőségű élelmiszerek piacra jutását. Látni kell azonban, hogy az egyszerűen csak olcsó termékek megjelenésének nem tudjuk útját állni. Nekünk Európában ott kell felvenni a versenyt, ahol erősek vagyunk, ez pedig a minőség. Úgy gondolom, hogy a piacnyitás nemcsak veszélyeket, de lehetőségeket is rejt magában az európai termelők számára: Kína és India bővülő középosztálya például egyre nagyobb keresletet támaszt majd a minőségi agrártermékek iránt.

Az újonnan csatlakozott országoknak legkésőbb 2009-ig át kell térniük a termeléstől nagyrészt elválasztott, egységes farmtámogatási rendszerre. Magyarország számára melyik időpont lenne előnyös és miért?
Nagyon nehéz lenne tanácsot adnom ebben a kérdésben. Fontosnak tartom azonban, hogy az átállás akkor történjen meg, amikor a jelenlegi, területalapú támogatási rendszer már zökkenőmentesen működik. A döntés ugyanakkor teljes mértékben az új tagállamok kormányaira van bízva.

A bizottság növelni szeretné a vidékfejlesztés szerepét a 2007–2013 közötti költségvetési ciklusban. Mikor derül ki, hogy Magyarország mekkora összeget kaphat az újonnan létrehozott Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, és megítélése szerint mely vidékfejlesztési célok megvalósítása lenne fontos Magyarországon?
A következő pénzügyi perspektíváról szóló alku keretében az a megállapodás született, hogy a vidékfejlesztésre adható támogatás 20 milliárd euróval csökken eredeti javaslatunkhoz képest. A lefaragás elsősorban a régi tagállamokat érinti, miközben az újak támogatását növelni igyekeztünk. A célok tekintetében azokra az előírásokra utalnék, amelyek a minimális felhasználási arányokat rögzítik: a források legalább tíz százalékát a versenyképesség növelésére, 25 százalékát környezetvédelemre, 10 százalékát pedig a vidéki területek több lábon állásának előmozdítására kell fordítani. A maradék felhasználása teljesen rugalmas. Én az első két területet különösen fontosnak tartom, egyéb célok kitűzését illetően azonban nincsenek preferenciáim.

Beöthy Ákos–Hazafi László - VG