- Húsz évvel ezelőtt még minden nagyvázsonyi portán tartottak állatot, ma alig néhányan maradtunk a faluban. Most minket is tönkre akarnak tenni - panaszolja Pálfy Béla 58 éves helyi gazdálkodó.

- Senkit sem akarunk tönkretenni, egyszerűen be kell tartatnunk az együttélés elemi szabályait. A többség érdekében korlátozni kell a belterületen tartható haszonállatok számát - mondja Szombati József, a Veszprém megyei Nagyvázsony polgármestere.

Hét éve tartó konfliktus végére tett pontot a közelmúltban az eljárásra kijelölt Vas Megyei Bíróság, amikor jogerősen elutasította Pálfy Béla keresetét, amelyben a nagyvázsonyi gazdálkodó az ügyében tavaly nyáron hozott önkormányzati határozat hatályon kívül helyezését kérte. A szóban forgó határozat azt írta elő, hogy Pálfy Bélának 2005. július 31-éig hatra kell csökkentenie az istállójában tartott szarvasmarhák számát.

A helyi állattartásról szóló rendeletünk megalkotását 1999-ben az élet kényszerítette ki - mondja Szombati József. - Nagyvázsonyban a rendszerváltozás után megszűnt a háztáji állattartás, sokan költöztek ki ide Veszprémből, a Kinizsi-vár miatt pedig fellendült az idegenforgalom. Az emberek nem akarnak istállóbűzt szagolni, legyekkel hadakozni. Ezért korlátoztuk a belterületen tartható állatok számát: szarvasmarhából, sertésből és lóból a szaporulatukkal együtt legfeljebb hat-hat, összesen tizennyolc jószág tartható. A korlátozás alól felmentés is adható, ha az igénylő az összes szomszédja aláírásával igazolni tudja, hogy állatai nem zavarják a környezetét.

A rendelet három nagyvázsonyi lakost - és családjuk megélhetését - érinti. Egyikük lótenyésztő, aki a szomszédai hozzájárulásával felmentést kapott az önkormányzattól a korlátozás alól. A másik gazda sertéseket tenyészt. A harmadik Pálfy Béla, akinek a tehenei okoznak problémát.

- Több mint harminc éve foglalkozom marhákkal, jó ideje 40-45 jószágból áll az állomány - mondja a gazda. - Azért ennyiből, mert csak így lehet gazdaságos. Ha nincs meg a napi kétszáz liter tej, ki sem jön a tejeskocsi. Nekem ez a megélhetésem. Húsz évet húztam le a helyi téesznél, 1994 óta őstermelő vagyok a fiammal meg a felségemmel együtt. Ha csökkentjük az állományt, felkopik az állunk.

A falu megosztott a kérdésben.

- Naponta járok a Béláékhoz házi tejért. Ma már csak őnáluk lehet kapni tejet a faluban, amely jobb is meg olcsóbb is, mint a bolti - mondja egy nyugdíjas néni. Egy középkorú úr szerint megengedhetetlen, hogy trágyaszag lepje be a fél falut. Egy fiatal hölgy nem érti, mit totojázik annyit az önkormányzat, hogy hét év alatt sem tudott rendet tenni a Pálfy-portán. Mások úgy vélik, a sok finnyás városi betelepülő megalázó helyzetbe hozza az őslakosokat.

Reichert László nagyvázsonyi körjegyző szerint a helyi rendelet megalkotása óta érkeznek a panaszok Pálfy Béla szarvasmarhái miatt. A hivatalvezető azt mondja, lenne megoldás, hiszen az őstermelőnek vannak külterületi ingatlanai, építhetne oda egy istállót, ahol korlátozás nélkül tarthatna marhákat.

- Ugyan miből építsek? Egy kisebb istálló is belekerülne húszmillióba, azt viszont a jelenlegi tejfelvásárlási árak mellett sosem tudnám kitermelni - mondja a gazdálkodó.

Az egyetlen lehetőség a keretszámok alóli egyedi felmentés lenne, erre azonban nincs sok esély.

- Pálfy úr kétszer nyújtott be felmentési kérelmet, de egyik esetben sem tudta becsatolni az összes szomszédja írásbeli hozzájárulását, így mindkétszer el kellett utasítanunk a beadványát - mondja a körjegyző. - Pálfy Béla többször is ígéretet tett arra, hogy csökkenti az állatállományát, ám erre végül nem került sor. Elfogyott a türelmünk. Tavaly az önkormányzat határozatban szólította fel a korlátozás betartására. Miután ez eredménytelennek bizonyult, 50 ezer forintos végrehajtási bírságot szabtunk ki rá.

Pálfy Béla a csökkentést elrendelő határozatot megtámadta a bíróságon, ám nem járt sikerrel. Az ítélet indoklása szerint a nagyvázsonyi önkormányzat körültekintően, a jogszabályoknak megfelelően járt el. A bíróság azt is kimondta: "Közérdek fűződik ahhoz, hogy az ingatlantulajdonosok az ingatlanaikat a lakófunkciónak megfelelően, a mai kor magasabb szintű elvárásai alapján használhassák." Amibe legfeljebb hat tehén fér bele.

- Hát hova lett az a falu, amelybe beleszülettem, amiben felnőttem? - néz rám kérdően Pálfy Béla, de láthatóan nem vár választ. - Korábban sokáig az úton hajtottam ki a marhákat a legelőre, de ma már nem merem. Az autósok többsége dührohamot kap, ha öt percig várniuk kell. Kivéve a német turistákat, ők előveszik a fényképezőgépüket, aztán kattintgatnak.

A gazda azt mondja: hiába született jogerős bírósági ítélet, önszántából nem fogja csökkenteni a jószágállományát. Már csak azért sem, mert nyolc szomszédja aláírásával tudja igazolni, hogy az állatok nem zavarják a közvetlen környezetét.

- Az önkormányzatnál pedig legalább ennyi környékbeli követeli az állatok számának azonnali csökkentését. Ha Pálfy úr a bírósági döntés ellenére sem hajtja végre a határozatot, akkor újabb bírságot szabunk ki, és ha kell, végrehajtást is kérünk - mondja Reichert László. - Ne felejtsük el: egyetlen család áll szemben a falu többségével.

Azt mindenki elismeri, hogy Pálfy Béla kiváló gazdálkodó, eddig egyetlen hatósági ellenőrzés sem talált kifogásolnivalót az állattartás körülményeiben. Kizárólag a tehenek száma jelenti a gondot.

- Nem fizetem ki a bírságot - szögezi le Pálfy Béla. - Lehet, hogy a jog ellenem van, az igazság viszont az én oldalamon áll.

Cseri Péter - Népszabadság