Rendhagyó parlamenti ciklus végéhez közeledünk, hiszen az ország a mostani koalíció irányításával csatlakozott az Európai Unióhoz. Agrárszempontból hogyan értékeli a kormány csaknem négyéves tevékenységét?

Az előző kormánynak és a mostani koalíciónak közös a felelőssége abban, hogy a csatlakozási agrárfelkészülés jelentősen csúszott. Magyarország volt az utolsó, ahol az uniós támogatások kifizetését végző nemzeti intézmény, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) kiépült. A késésért a korábbi kabinet is alapvetően hibáztatható, de a jelenlegi is rossz irányban indult el: az ügynökség létrehozásakor nem a már meglévő, megyei földművelésügyi hivatali hálózatra épített, hanem Budapesten próbált kialakítani egy új szervezetet. Így abba a hibába esett, hogy nagyot szeretett volna alkotni, de a rendszer elvesztette „vidéki lábait”.

Mintha a száz lépés elnevezésű, nyáron meghirdetett kormányprogram agrárfejezete is azt bizonyítaná, hogy nem voltak rendben a belső agrárügyek. Mi indokolta volna a hétpontos új agrárcsomagot, ha az addigi koalíciós agrárkoncepció jó lett volna?

A négy éve alakult koalíciós kormánynak nem volt világos víziója arról, mit akar a mezőgazdasággal. Az MSZP és az SZDSZ alapvetően városi bázisra szerveződött pártnak számít, és azt a módszert választotta, hogy az ágazat irányítását – igazi tömeghatás nélkül – a berkein belül dolgozó kevés agráriusra bízta. Ennél is nagyobb gond azonban, hogy az elmúlt tizenöt évben senki sem hirdetett olyan agrárprogramot, amely a lényeges kérdéseket tartalmazta volna. Ezért most nem kerülhettük meg, hogy megfogalmazzuk: az agrárium szerkezete katasztrofálissá vált. A növénytermelés és az állattenyésztés részaránya 53-47 százalékra módosult, holott éppen fordított helyzet lenne a kedvező az állattenyésztés kétharmados súlyával. A mai körülményekből fakad, hogy nem tudjuk jól hasznosítani a hazai gabonatermést sem. Az évi 16 millió tonnás árumennyiségből belföldön csak nyolcmilliót használunk fel, a többi piaci értékesítése pedig – dacára az uniós intervenciós felvásárlási rendszernek – folyamatos problémát okoz.

A hétlépéses agrárprogram olyan kampányízűnek tűnő intézkedéseket is tartalmaz, mint amilyen az „állami földosztásra” irányuló terv. Ilyennel már az Orbán-kormány is próbálkozott négy éve, a két választási forduló között. Mi értelme van hosszabb távra szóló birtokkoncepciót hirdetni, amikor annak végrehajtását a kormányzati ciklus lezárulása miatt alig lehet megkezdeni?

A kritikusok szinte minden új lépésünket úgy értékelik, hogy azokat nem a parlamenti ciklus utolsó fázisában kellett volna megtenni. Erre most mondhatnám: korábban nem voltam miniszter, előbb nem tudtam elkezdeni... A termőfölddel kapcsolatban az a lényeg, hogy a gazdálkodók területekhez jussanak a külföldiek földvásárlását tiltó uniós moratórium lejárta előtt. Ez utóbbit a tavalyi csatlakozáskor hét évben rögzítették, de az EU az ügyet már két év múltán felülvizsgálhatja. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a termőföld egészen mást jelent az azt művelőknek, mint azoknak, akik sohasem foglalkoztak mezőgazdasági termeléssel. Én harmincöt éve dolgozom az ágazatban, és valamennyi szabad pénzeszközömet földvásárlásra fordítottam, még ha ez néha családi konfliktusokat váltott is ki.

A mostani földprogram mindöszsze 18 milliárd forintos kedvezményes hitelforrást tartalmaz, és ez a keret – ha minden pályázó megkapná az 50 millió forintos maximumot – csak 360 igénylőnek lenne elegendő. Nem kevés ez a több mint 200 ezer földhasználóhoz képest?

Az államilag támogatott projekt csak próbának, kísérletnek számít, és arra jó, hogy felmérjük az igényeket. Az agrártárca a földért életjáradék programban máig megvett területeket kívánja eladni, másrészt a privatizált állami gazdaságok által használt földeket értékesítené a mai tulajdonosoknak, elsősorban az ott élő dolgozóknak. Mindkét esetben már decemberben megjelentetjük a hirdetményeket. A 18 milliárdos hitelkeretből hatmilliárdot kizárólag az egyéni termelőknek, családi gazdaságoknak különítettünk el, hogy a kisegzisztenciák erősödjenek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kistermelők „bérence” lennék. Számomra nincs „kisüzem-nagyüzem” probléma, szerintem az agráriumban mindenkire szükség van.

A kormány a hét agrárlépést az ősszel megfejelte azzal, hogy a jövő évre több mint 400 milliárd forintos agrártámogatást jelentett be. Ekkora keretről legutóbb Torgyán József volt kisgazda agrárminiszter beszélt 1999-ben. Az összeget az ágazat akkor nem kapta meg, és sokak szerint most is pénzügyi trükkökről, részben virtuális kasszáról van szó. Mekkora lehet a tényleges agrártámogatás 2006-ban?

A jövő évi agrárköltségvetés 400,3 milliárd forintot tartalmaz, és ez a különböző átcsoportosítások, illetve a valutaárfolyamból fakadó hatások miatt még több is lehet. Sőt, tulajdonképpen 500 milliárdos kasszáról beszélhetünk, ha figyelembe vesszük, hogy átmenetileg a kormánynak kell állnia mintegy négymillió tonna intervenciós gabona 100 milliárd forintos felvásárlási költségét is. Ezt ugyanis Brüsszel csak utólag téríti meg, ha a megvett terményt később az EU-piacokon kívül eladjuk.

Kozmetikázhatják viszont a jövő évi agrárbüdzsét azok a kifizetetlen támogatások, amelyek majd az idei évről húzódnak át. Ennek valószínűségét növeli, hogy a tárca a csaknem 90 milliárd forintos ez évi uniós terület alapú (SAPS-) támogatás kifizetését decembertől ígérte, de a kiutalások még nem kezdődtek meg. Miért?

A kifizetések a jövő héttől indulnak meg, ha az MVH megkapja végre a hivatalos uniós akkreditációs minősítést. Ezt még a csatlakozás előtt meg kellett volna szereznie. A hivatal decemberben összesen 183 milliárd forint terület alapú, környezetgazdálkodási, erdőtelepítési és egyéb támogatást utal ki, február 15-ig pedig a jogosultak megkapják a SAPS-pénzek csaknem 90 milliárdos nemzeti kiegészítését is. A még az idei évre tervezett kifizetéseket egészen biztosan teljesítjük, vagyis nem lesz nagy áthúzódás 2006-ra. Kisebb mértékű persze előfordulhat az EU működéséből fakadó technikai okok miatt, de a piaci szereplőknek így is kiadjuk az igazolásokat arról, hogy jogosultak a pénzekre.

Mára egyértelművé vált, hogy az unió nem csak technikailag, hanem érdemileg is befolyásolja a magyar agráreseményeket. Ilyen például a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO) tett legutóbbi brüsszeli agrárvám-csökkentési javaslat, amely hazai vélemények szerint a magyar piacon (is) dél-amerikai húsimportdömpinggel fenyeget. Miként valósulhat meg ilyen körülmények között az ön által említett szerkezetátalakítás, hogyan tűnhetnek el a hazai gabonahegyek?

A vámcsökkentés kibírhatatlan lenne Magyarország számára. A hazai piaci szereplők kettős nyomás alá kerülnének, hiszen ma eleve 40 százalékos támogatási hátrányban állnak uniós versenytársaikhoz képest. Híve vagyok a szabad kereskedelemnek, de csak akkor, ha az EU-n belüli dotációs különbségek előbb kiegyenlítődnek. Ekkor kis túlzással verhetetlenek lennénk az agrárpiacon, mivel a mai körülmények között is egymilliárd eurós külkereskedelmi agráraktívumot érünk el 3,1-3,2 milliárdos export mellett. A várható kedvezőtlen hatások miatt francia kollégámmal együtt olyan deklarációt kezdeményeztünk, amely azt tartalmazza, hogy Brüsszel agrárvámügyben ne engedjen a WTO-nál. Ezt eddig tizenegy ország írta alá.

Sokak szerint az EU a cukorszektort máris feláldozta a WTO-nál, hiszen a nemzetközi szervezet nyomására csökkenti drasztikusan a szabályozott árakat és az ágazati jövedelmeket. Magyarországon milyen „véráldozatok” várhatók?

A modellszámításaink azt mutatják, nem lesznek „véráldozatok”, és a szakmai körökből sem hallatszik nagy „hőbörgés”. Tudomásul kell venni, hogy nem lehetett tovább fenntartani azokat a viszonyokat, amelyek között az európai cukorár háromszorosa volt a világ-piacinak. Úgy véljük, a reformok hatására a 60 ezer hektáros répaterület csak 5-6 ezerrel csökkenhet és a ma működő öt cukorgyár közül négy megmaradhat. A feldolgozók átállhatnak bioetanol-termelésre is: ekkor szerkezetalakítási kiadásaik háromnegyedét EU-támogatásként megkaphatják.

Az EU-tagság hatása az élelmiszerpiacon mutatkozott meg a leglátványosabban: tavaly óta elárasztották a magyar boltokat az olcsó importtermékek. Miniszteri kinevezése után, határozottan fellépett a behozatal ellen, az utóbbi időszakban viszont mintha alábbhagyott volna a lendület. Mi ennek az oka?

A csatlakozás utáni időszak katasztrofális változást hozott az agrárkereskedelemben, hiszen az import 26 százalékkal nőtt 5-6 százalékos exportbővülés mellett. Rendet kellett tenni, egyébként az egymilliárd eurós külkereskedelmi aktívum előbb-utóbb elolvadt volna. Az átlagosnál azért voltam durvább, és neveztem például „szemétnek” a rossz minőségű, olcsó importtermékeket, hogy a fogyasztók megértsék: egyes áruk megvételével saját egészségüket kockáztatják, és hozzájárulnak a hazai cégek tönkremeneteléhez is. Mára konszolidálódott a helyzet, és ötvenszázalékos piaci javulást értünk el. Mostantól elsősorban nem a minőségi problémákra, hanem a feketegazdaság visszaszorítására kell koncentrálnunk. Ez más típusú „háborút” jelent, amelyet már a karácsony előtti ellenőrzésekkel megkezdünk.

A mai viszonylagos ágazati nyugalmat felboríthatják-e a jövő évi kampányküzdelmek?

Elkerülhetetlennek látszik, hogy az agrárügyek kampánytémává váljanak. Én eddig szigorúan szakmai döntéseket hoztam, és nem szeretném, ha olyan típusú választási harc alakulna ki, amely ezt a munkát politikaivá silányítaná.

Kinevezésekor egy évre vállalta a miniszterséget. Ha jövőre a mostani koalíció nyerne, folytatná a munkát?

A miniszterelnök úr előtt valóban azt vállaltam, hogy egy év alatt megpróbálok gyorsan rendet tenni. Miniszteri munkám legutóbbi, év végi értékelésekor ugyanakkor abban maradtunk: ha 2006-tól is mi kormányozhatunk, folytatom.

gráf józsef

59 éves, a Baranya megyei Mecsekszabolcson született.

Mezőgazdasági gépészeti diplomát szerzett, majd 1968-tól a szabadszentkirályi Béke mezőgazdasági szövetkezetben dolgozott, ahol később elnök-vezérigazgató lett. 1996-tól a Dél-dunántúli Gabona Rt., 1997-től az IKR Bábolna Rt. igazgatósági tagja is. Az MSZMP-be 1970-ben lépett be, 1989-ben pedig alapítója volt az MSZP-nek.

A rendszerváltozás előtt a szigetvári pártbizottság titkára és a városi tanács vb-tagja volt. 1990–1993 között az MSZP szigetvári szervezetének elnökeként, később a párt országos választmányának tagjaként tevékenykedett. 1994 óta országgyűlési képviselő, a következő választásokon nem indul. Agrárminiszterré 2005. május elsején nevezték ki.

Hazafi László - VG