Teljes mértékben sakkban tarthatják a magyarországi húságazatot azok az uniós törekvések, amelyek a közösségi vámszintek jelentõs csökkentését vetítik elõre a sertés- és a marhaszektorban. Félõ ugyanis, hogy a tavaly óta meglódult húsimport tovább növekszik, végképp megakasztva ezzel a fõként belföldre támaszkodó ágazat fejlõdési esélyeit. Az uniós termékek mellett – új versenytársként – még nagyobb valószínûséggel léphetnek a piacra a dél-amerikai alapanyagokból készült áruk, amelyek az EU-s vámrendszer puhítása miatt behozhatatlan árelõnyre tehetnek szert.
Az új helyzet következménye a hazai sertésállomány további csökkenése lehet, amely éves szinten már most is alig éri el a négymillió darabot. Nem nehéz megjósolni, hogy e változások végzetes hatással lehetnek a széttagolt magyarországi húsiparra is, amely egyébként is sorozatban kapja a mélyütéseket. Mind egyértelmûbbé válik, hogy a koncentráció hiánya fokozódó (versenyképességi) válságot idéz elõ, és ezekre a cégek zömének nincs ellenszere. Ezt bizonyítja az is, hogy az eddig szilárdnak hitt, idehaza második legerõsebb húsipari cégcsoportnak számító carnexes húsbirodalom, pontosabban egyes társaságai csõd közeli helyzetbe jutottak.
Ilyen viszonyok között alig lehet esély azoknak a kormányzati elképzeléseknek a megvalósítására, amelyek az állattenyésztés és a növénytermelés egyensúlyának helyreállítását tûzték ki célul. Hiába vált mára koalíciós retorikává az a terv, hogy az állattenyésztõ ágazatok részarányát növelni kell, ezzel éppen ellentétes folyamatok valósulhatnak meg (fõként, ha a madárinfluenza-pánik baromfiszektorra gyakorolt kedvezõtlen hatását is figyelembe vesszük). Akkor pedig továbbra is megmaradnak nekünk a gabonahegyek és a velük együtt járó értékesítési gondok, amelyek – dacára az uniós intervenciós felvásárlási rendszernek – tavaly óta kísértenek a piacon.
Az elõbbiekbõl világosan látszik, hogy egy-két agrárágazat válsága az egész hazai agrárgazdaság jövõjére is kihathat. De mit lehet tenni olyan helyzetben, amikor az ügyeket a múlt évi csatlakozás nyomán Brüsszel vette át? Alighanem legfeljebb azért szoríthatunk, hogy a Világkereskedelmi Szervezeten belüli liberalizációs megállapodások minél késõbb szülessenek meg.

HAZAFI LÁSZLÓ - VG