Dől a primőr paradicsom az országba, szezonon kívül már importból készül a lecsó. A drágán termelő magyarokat egyszerűen kiszorítják saját piacukról a kínaiak, a marokkóiak és a spanyolok.

Magyarország több friss hagymát, fokhagymát, paradicsomot, sárga- és fehérrépát, körtét, őszibarackot importál, mint exportál. Az okok egyszerűek: a külföldi termék néha olcsóbb, sokszor azonban csak jobb minőségű, és általában - bármilyen furcsa - biztosabban beszerezhető, mint a magyar. A mezőgazdaság - benne a zöldség-gyümölcs ágazat is - persze stabilan pozitív külkereskedelmi mérleggel zár: tavaly 243 milliárd forintot tett ki a többlet, amiből a zöldség-gyümölcs szektor 82 milliárd forintot tudhatott magáénak.

Van azonban jó néhány termék, amelyben a híres magyar mezőgazdászok már nem könynyen veszik fel a versenyt külföldi társaikkal, és ezért részben saját piacukat is kénytelenek átengedni. Tavaly például 13 ezer tonna primőr és deszszertparadicsom érkezett az országba - nagy része persze szezonon kívül. Igaz, ilyenkor importból készül a magyar lecsó. Bár a paradicsomból tavaly - november 25-ig - 203 ezer tonnát takarítottak be hazánkban, ennek csak jelentéktelen részét sikerült exportálni. A termelők jó része hazai piacra ad el, ahol azért meg kell küzdenie az egyre élénkebbé váló külföldi konkurenciával.

Nincs ez másként a hagyma piacán sem: a tavaly - október végére - betakarított majdnem 110 ezer tonna mellé még úgy 12,5 ezer tonna érkezett Magyarországra, miközben a termékből alig 300 tonna hagyta el az országot - a kilencvenes évek elején még 10 ezer. A beáramló olcsó kínai hagyma a belső piacon okoz nehézséget, az egyre fejlődő német, osztrák és cseh termelők pedig saját országaikból, az eddigi hagyományos magyar külpiacokról szorítják ki a honi termelőket. A tetemes tavalyi fokhagymaimportnak - egyelőre - van megnyugtató magyarázata is. A megszokott 8-12 ezer tonnás termésnek csak a negyedét takaríthatták be a gazdák az utóbbi négy évben az aszályos időjárás miatt - és ez tette szinte kényszerűvé az exportot. Az persze már más kérdés, hogy az olcsó kínai fokhagyma makói címkével ellátva inkább rontja a hungaricum hírnevét és így a magyar gazdák hosszú távú esélyeit is.

Az, hogy a hazai termelők néhány területen nem képesek ellátni a helyi igényeket sem, a szakértők szerint egyáltalán nem meglepő. Ennek részben magyarázata az is, hogy az értékesítési nehézségek miatt sokan felhagytak a termeléssel. Az elmúlt években a zöldség- és gyümölcstermelők jó része csak veszteséggel tudta eladni az áruját: a magyar gazda magas költségét nem fizeti meg a piac. Tavaly például a legtöbb gyümölcsöt a magyar gazdák általában a 2003-as árak csaknem feléért tudták eladni. A drágán termelő magyar gazda így szépen lassan tönkremegy, szebb szóval: kivonul a piacról. Az ágazat eddig megmaradt szereplői szerint mindez a szakma tisztulását jelenti. Az átalakulás az idén azonban minden bizonnyal folytatódik: az import egyre nagyobb szeletet hasíthat ki az ágazatból.

Szabó József, a Magyar Zöldség-gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnöke szerint ma már csak a tetszetősen csomagolt, marketinggel megtámogatott termék adható el, a friss, fogyasztásra szánt jó minőségű zöldséget, gyümölcsöt azonban nemcsak a magyar, hanem a külföldi vevők is keresik. Az elnök azt mondja: már van elegendő minőségi áru, s a közösségi marketingre fordított összeg növelésével lehetne a magyar zöldség-gyümölcs elveszített nimbuszát visszaállítani. Szakértői becslések szerint jelenleg közösségi és vállalati marketinggel a piacra kerülő termékek egy százalékát támogatják.

A termelők közül egyre többen értékesítési szervezetbe (tész) tömörülnek, a nagyobb mennyiségű, tetszetősen csomagolt árut könnyebb eladni. Az elsőként éppen tíz éve alakult Mórakert Tésznek már hétszáz tagja van, miután a múlt hónapban beolvadt két másik szövetkezet. Amint Rácz József kereskedelmi vezető lapunknak elmondta: lassan beérik minőségi programjuk, s nem ütközik különösebb nehézségbe az értékesítés. Az idén növelik az exportjukat, ám továbbra is fő piacuknak a belföld számít. Ezért nap mint nap szembesülniük kell azzal, ha 10 százalékkal olcsóbb a gyengébb minőségű import, akkor a vevő azt választja.

Czauner Péter - Népszabadság