Miközben a húsfeldolgozók többsége fél gőzzel dolgozik, az állattartók szeretnének saját óriás vágóhidat építeni, hogy a húspiaci haszon eddiginél nagyobb részét tudhassák a zsebükben.

A hazai sertéstartás válságban van, erre utal, hogy decemberben a KSH csak 4,1 millió sertést talált az ólakban, miközben a nyolcvanas években a sertésszám megközelítette a 9-10 milliót. A sertéstartók véleménye szerint, egyebek mellett az erős forint miatt is romló értékesítési lehetőségek, a húsimport, valamint a vágóhídbezárások ellenére még mindig felesleges kapacitásokkal küzdő, túlfejlesztett húsipar is okolható azért, hogy bajban vannak az állattartók.

A magyar vágóhidak - a nemzeti és uniós támogatásokat is beleértve - mintegy 20 milliárd forintot költöttek arra, hogy a higiénés feltételeik megfeleljenek az új szabályozásnak, tehát ma már korszerűnek mondhatók. Ebből 7,2 milliárd forint volt a Sapard-támogatás. A program keretében 108 húsipari vállalkozással kötöttek szerződést. Ezek után - mondta Menczel Lászlóné, a Húsipari Szövetség titkára - értetlenül állnak a Vágóállat- és Hústerméktanács (VHT) javaslata előtt, miszerint a Dunántúl déli részén egy új, csak az állatok vágását végző vágóhidat akarnak építeni. Holott tavaly éppen az állathiány miatt volt szükség 30 ezer tonna hús, és 100-200 ezer főként holland és lengyel sertés importjára. Hegedűs Géza a VHT elnöke lapunknak elmondta, hogy hazai és külföldi szakemberek vizsgálataira alapozva megállapították, hogy az értékesebb húsipari termékek - szárazáru és sonkafélék - esetében a magyar feldolgozóipar a hagyományos nemzetközi piacokon versenyképes. Ám az utóbbi időben jelentős koncentráció és termékváltás történt a világban. Megfigyelhető, hogy a cégek a költségtakarékosság miatt töredékére csökkentették a termékeik számát. A VHT szerint, ha nem történik gyors váltás Magyarországon, akkor "elvérezhet" az egész ágazat, és a termelők nem szeretnék feláldozni magukat a húsipar tehetetlensége miatt. Zádori László, a VHT titkára beszámolt arról, hogy a válságból való kiút keresése során merült fel az új, évente 1,5-2 millió sertést - nagyjából a jelenlegi sertésállomány felét - levágó, bontó és daraboló vágóhíd létesítése. Az előzetes tervek szerint, mintegy 25 milliárd forintba kerülne a termelői tulajdonban lévő vágóhíd építése, amelyhez Zádori László szerint uniós és nemzeti támogatást is kaphatnának, mivel ők nem új kapacitás belépésének (ezt az EU nem támogatja), hanem a régebbi, korszerűtlen vágóhidak kiváltásának tartják a tervet. A terméktanács szakemberei úgy vélik, hogy értékesítési nehézségeik sem lennének, hiszen a dán és holland szakmai szervezetetekkel már egyeztettek, és közösen jelenhetnek meg az orosz és távol-keleti húspiacon.

Az elképzelést a Hússzövetség teljes képtelenségnek tartja. Amint Jankó Ferenc a szövetség elnöke elmondta a terméktanács még egyetlen kiló húst sem adott el a külpiacon, ráadásul olyan szövetségeseket emleget, amelyek a legnagyobb versenytársaink. Hozzátette: míg az uniós csatlakozás előtt 15 EU minősítésű nagy vágóhíd volt az országban, ma már 46. Évente összesen mintegy hatmillió sertés levágására alkalmasak. További 146 kisebb, regionális vágóhíd kapott engedélyt ötezernél kevesebb sertés levágására és feldolgozására. Ettől függetlenül, a húsiparban, a nemzetközi tendenciáknak megfelelően is megkezdődött a koncentráció, s profiltisztítás. A több kisebb feldolgozó mellett a piacot nagy cégek, illetve cégcsoportok uralják. A Délhús és az érdekeltségi körébe került Pick mellett ott az olasz tulajdonban lévő kaposvári Kométa, valamint a kiskunfélegyházi vágóhíd. A Carnex Kft. tulajdonában van a Borsi Húsipari Rt., a Falco Trade Kft., a Pápai Hús Rt., a Román Gyula R-Co-N- csoportjához tartozik a Debreceni Húsipari Rt., a Csabahús Kft., a Sole-meat Kft. és a Kapuvári Húsipari Rt. A Gyulai Húskombinát Nagisz-Hage-érdekeltség. Új kezekben szerepet kaphat még a felszámolás sorsára jutott Zalahús is.

A nagyobb cégek már régóta végrehajtották a portfóliótisztítást, s egyes vállalatok csak vágnak - ilyen a Borsi, a kapuvári, vagy a kiskunfélegyházi vágóhíd - mások viszont, ahogy a Csabahús, a Herz, a Kaiser vagy a Pick, jelenleg csak készáru-gyártással foglalkozik (A Pick most a vágás újraindítását fontolgatja).

Román Gyula elmondta, hogy cégcsoportján belül folyamatosan szűkíti a termékkört és az egyes feldolgozók nem végeznek azonos tevékenységet. Az R-Co-N-csoport is importál sertést, ha itthon hiány van, vagy magasak az árak. Román Gyula szerint a kapuvári vágóhídra például a hazainál kilónként 5-10 forinttal olcsóbban érkezik esetenként a holland, cseh és szlovák sertés. Ezek után Jankó Ferenc úgy véli, ha van kormányzati és uniós forrás a sertéságazat támogatására, akkor ezt az állattartók felé kell irányítani, mert a termelői hatékonyság javításával a hús előállításának költségei csökkenthetők, vagyis az egész ágazat versenyben maradhat. Ha egy új vágóhidat építenek, akkor az országon belül egy újabb versenytárs lépne piacra, és előfordulhat, hogy a feldolgozóipar az olcsóbb húst esetleg külföldön szerzi be.

Az országban működő kiskereskedelmi láncok között elsőként a Spar hozott létre nemrégiben Bicskén saját húsüzemet (képünkön), amely napi 1600 félsertés, és 50 negyed marha feldolgozására,

valamint 14 tonna húskészítmény előállítására alkalmas. A 3,5 milliárd forintért felépített feldolgozó

a Spar, az Interspar és a Kaiser's üzlethálózat mintegy 150 áruházát látja el darabolt és vákuumfóliás csomagolású tőkehússal,

valamint hatvannál többféle felvágottal.

Az üzem valamennyi készítményét egyelőre a hazai piacon forgalmazzák,

de hosszabb távon elképzelhető, hogy a szomszédos országok Spar-üzleteiben is piacra kerülhetnek.

Népszabadság