Az uniós csatlakozás óta elárasztották a magyar piacot az olcsó külföldi élelmiszerek. Bár a közösség korábbi bővítéseinek tapasztalatai szerint az importoffenzíva átmeneti jelenség, kérdés, miként és milyen véráldozatokkal tudja visszaszerezni versenyképességét a hazai agrárium.

Német joghurt, szlovák dobozos sör, lengyel cukor, spanyol pirospaprika, dán sajt - csak néhány termék abból a sok százból, amelyekkel a magyar vásárlók az uniós csatlakozás óta eltelt hónapokban megismerkedhettek. A határok megnyitása óta az új és a régi uniós tagállamokból zúdul Magyarországra az olcsó élelmiszer. Ez jó hír a spórolni vágyó fogyasztóknak, ám a vevőkörüket féltő mezőgazdasági termelőket és élelmiszer-ipari üzemeket aggodalommal tölti el. A számok tükrében erre van is okuk.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a csatlakozás előtt, 2003-ban folyó áron számolva 646 millió euró értékben érkeztek élelmiszerek, italok és dohányáruk az EU-ból, miközben Magyarország 1222 millió euró értékben exportált hasonló termékeket a 15 tagállamba. Tavaly a régi uniós országokból származó import 1037 millió euróra ugrott, miközben az oda irányuló magyar agrárexport ennél jóval kisebb mértékben, 1393 millió euróra bővült.

Az adatokból kiderül az is, mely termékek iránt mutatkozott a legnagyobb kereslet Magyarországon. A boltokban kapható hús és húskészítmények jelentékeny része már nem magyar eredetű. Az élőállat-import ugyanis 2003-hoz képest tavaly - forintban számolva - 423 százalékkal (több mint négyszeresére), a húskészítmény-behozatal pedig 192 százalékkal (tehát közel duplájára) nőtt. Másfélszeresére bővült a gabona- és gabonakészítmény-, a cukor- és a dohányimport, míg tejtermékekből "csak" 120 százalékos importnövekedést regisztráltak. Nem kétséges, hogy ez a tengernyi termék honnan érkezett. A KSH kimutatása szerint a régi uniós tagok Magyarországra irányuló élelmiszer-eladása 130, az újaké 145 százalékkal nőtt.

A behozatal megugrása önmagában nem lenne baj, ha a magyar agrárium is ki tudta volna használni a csatlakozás teremtette előnyös piaci helyzetet. Csakhogy nem így történt. A magyar agrárexport bővült ugyan, 2003-hoz képest mind a régi, mind az új tagállamokba 113 százalékkal nőtt a kivitel, ám ez jócskán elmarad kereskedelmi partnereink teljesítményétől. Nem csoda, hogy a korábban oly büszkén emlegetett pozitív agrár-külkereskedelmi egyenleg 60 milliárd forinttal, 243 milliárd forintra mérséklődött.

A jelenség egyébként nem csak Magyarországra jellemző. A minap Miroslav Jirkovsky, a cseh mezőgazdasági szövetség elnöke is arról panaszkodott, hogy a cseh piacon folyamatosan emelkedik a külföldi élelmiszerek és agrártermékek aránya. Tavaly a cseh élelmiszerimport értéke 92 milliárd koronára rúgott, ami 24 százalékkal volt nagyobb az előző évinél. Az érdekvédő az almát említette elrettentő példaként, amelynek behozatala tavaly 57 százalékkal nőtt, így a cseh alma eladhatatlanná vált. Persze amin az egyik ország bosszankodik, annak a másik örül. Walter Koren, az osztrák gazdasági kamara vezetője azzal büszkélkedett, hogy a Magyarországra irányuló osztrák élelmiszerexport 27 százalékkal nőtt 2004-ben.

- Nem kell pánikba esni - mondja Halmai Péter, a Szent István Egyetem professzora. Szerinte lélektani hatások miatt futott fel az élelmiszerimport. Természetes, hogy a régi tagállamok termelői és feldolgozói a bővítést követő években megpróbálják meghódítani az új piacokat. A változás csak azért éri sokkszerűen a magyar agráriumot, mert az ipari termékekkel szemben a mezőgazdasági cikkek és az élelmiszerek piacát az utolsó pillanatig vámok és kvóták védték. Emellett az uniós tagságból fakadóan Magyarország csatlakozott jó pár, korábban az unió által kötött egyezményhez, amelyek elsősorban a balkáni és az észak-afrikai országok termékei előtt nyitották meg a hazai piacot. Az import növekedése a professzor szerint akár jól is jöhet az ágazatnak, hiszen a legjobb tenyészállatok vagy éppen a korszerű takarmányok behozatala segítheti a mezőgazdaság fejlődését. A gyenge minőségű, ezért irreálisan alacsony árú termékek nyakló nélküli importja ellenben komoly károkat okozhat. Ez ellen a magyar hatóságoknak fel kellene lépniük - mondta Halmai Péter.

Sokan csodálkoznak azon, hogy korábban éppen a magyar agrártermékek elleni piacvédelmi akciókról híressé vált lengyel és szlovák termelők hazai pályán verik meg a magyar gazdákat a csatlakozás óta. Fórián Zoltán, az AgrárEurópa Kft. igazgatója szerint azonban ebben nincs semmi meglepő. A velünk együtt csatlakozó államok gazdálkodói ugyanis - különböző okok miatt - olcsóbban termelnek magyar társaiknál. Így aztán nekik nem is kellett akkora importoffenzívával számolniuk, sőt exportjuk növelésére is képesek voltak. Ez azonban nem tart sokáig. Fórián Zoltán szerint az olcsó lengyel vagy szlovák agrártermékek iránti óriási kereslet miatt elindult az árkiegyenlítődés, és 2007-től valószínűleg agrár-külkereskedelmünk visszazökken a régi kerékvágásba.

A magyar agráriumra azonban addig rendkívül nehéz idők várnak. - Amit az elmúlt 15 évben a politika nem tett meg, azt most a piac néhány év alatt ki fogja kényszeríteni. A mezőgazdaságból el fognak tűnni a versenyképtelen vállalkozások - jósolja Fórián Zoltán.

Hogy a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar megállja a helyét az uniós piacon, vagy tétlenül szemléli piacai elvesztését, azon múlik, javul-e az ágazatban dolgozó vállalkozások versenyképessége. Raskó György agrárközgazdász szerint ugyanis jelenleg a magyar gazda drágán termel. Németországban a tej, Dániában pedig a sertéshús is olcsóbb, mint Magyarországon. A versenyképesség növeléséhez kiszámíthatóságra és pénzre van szükség. Raskó szerint a politikának békén kell hagynia a mezőgazdaságból élőket. Az állandóan változó agrárpolitika bizonytalanságot szül, s ilyen körülmények között senki nem vállalkozik jelentős fejlesztésekre.

A gazdáknak is magukba kell nézniük, mert el vannak kényelmesedve. Raskó György állítja: az üzemek zöme nem költségérzékeny, gazdálkodásában elképesztő tartalékok vannak. A szakértő szerint egy 600 millió és egymilliárd forint közötti árbevételt elérő, háromezer hektárt művelő gazdaságban egy éven belül 200 millió forintot meg lehetne spórolni. Ebből a pénzből az uniós támogatásokkal együtt pedig már végre lehet hajtani azokat a fejlesztéseket, amelyek segítségével a magyar gazdák visszaszerezhetik kül- és belföldi vevőiket.

Romlik a külkereskedelmi mérleg

A külkereskedelmi hiány 303 millió euró volt februárban, míg az év első két hónapjában összesítve elérte a 478 millió eurót - tette közzé tegnap a KSH. A közlemény szerint az első két hónapban az export 9,8 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest, így elérte a 6,999 milliárd eurót. Az import ugyanakkor nagyobb ütemben, 10,9 százalékkal bővült, 7,477 milliárd euróra - a külkereskedelmi egyenleg tehát tovább romlott. Január-februárban - a múlt év végéhez mérten - a kivitel kettő, a behozatal három százalékkal gyarapodott. Jóllehet a kutatók szerint az első két hónap külkereskedelmi áruforgalmi adataiból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, a romlás egyértelmű. Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató ügyvezetője kiemelte: míg tavaly éves átlagban 15 százalékkal nőtt a kivitel, idén januárban már csak 11 százalékkal, februárban pedig 8,5 százalékkal. Ez azonban nem meglepő, hiszen az ipari termelés is lassul. A magyar exportra negatívan hat, hogy fő felvevőpiacán, az Európai Unióban a gazdasági növekedés lassul, s a tavalyi 2,2 százalékos növekedés után az idén csak 1,9 százalékos bővülés várható. A kutató szerint idén 4,4 milliárd euró külkereskedelmi hiány várható az év végére.

Mihálovits András - Népszabadság