A legújabb tudományos vizsgálatok szerint a szervezetben a kakaó meg bizonyos csokoládék a zöld teánál és a vörösbornál is elõnyösebb élettani hatást váltanak ki.

Bizonyított, hogy az édes íz szeretete velünk született, ugyanakkor a sós ízeket általában kétesztendõs korunkra szokjuk meg. Az édességek között a csokoládénak különleges szerep jut.
A csokoládét, vagyis a kakaót az indián kultúrákban már háromezer évnél régebb óta ismerték. A kakaót és a csokoládét Dél-Amerikából, az Újvilágból a XV. század közepén Spanyolországba domonkos rendi szerzetesek vitték, majd nem sokkal késõbb Európa-szerte keresett csemege lett. A maja és az azték kultúrákban isteni eredetûnek tartották, s ezért a rituális szertartások meg a gyógyítás kellékeiként használták. A nép szórakoztatására a vásárokon a kakaóbabot pénzérmeként dobálták. Egyébként a kakaó kifejezés is maja eredetû, a kakaócserje nevét Linné svéd természettudós Theobroma cacaóként, vagyis "istenek táplálékaként" aposztrofálta.
A feljegyzések tanúsága szerint egy ideig uralkodók, magas rangú papok és hadvezérek italként fogyasztották. A nõk és a gyermekek is ihatták, mondván, ahhoz nem túl értékes és ritka nedû. A kakaófa virágát a fürdõvízbe dobták, és a gazdagok fáradt testüket ebben frissítették.
A csokit fermentálás, szárítás, pörkölés, sajtolás, õrlés stb. útján a kakaófa sárgadinnyéhez hasonlatos ízû gyümölcsében lévõ kakaóbabjából nyerik. A kakaóvaj a kakaómasszából kisajtolt zsiradék, a kakaópor ennek szárított õrleménye. A csokoládé pedig kakaóporból, kakaóvajból, cukorból, tejbõl , különbözõ ízesítõ, aroma és egyéb anyag - mandula, mazsola, mogyoró stb. - hozzáadásával készül. Miután 50-70 százalék kakaóport tartalmaz, óriási energiatartalma miatt - 10 dkg csokoládé 500 kcal! - növeli az elhízás kockázatát. Ugyanakkor magas ásványianyag-tartalma okán a szervezetnek nagy szüksége van rá. Nem véletlen például, hogy a sportolóknak, a túrázóknak kifejezetten ajánlják, hogy csoki nélkül ne is induljanak útnak! Mint hírlik, a katonák tartalékadagjában, az ûrhajósok étrendjében az ízletes édesség is szerepel.
A csokoládét századokon át a megerõltetõ szellemi munkát végzõknek, depressziósoknak és kimerültségben szenvedõknek ajánlották. A XX. század elején mindenekelõtt hiánybetegségekre - a vitaminhiány és alultápláltság okozta problémákra koncentráltan - adták. Az utóbbi évtizedektõl az elhízás szinte járványos méretû terjedése szolgáltatja a kutatási témák javát. Manapság mind többen foglalkoznak az úgynevezett antioxidánsok egészségre gyakorolt hatásával. Ebben nyújt segítséget az õsi civilizációkban használt gyógyító erejû szerek tudományos alapokon történõ hatásvizsgálata is. Így vált a kakaó napjaink egészségtudományának egyik legizgalmasabb kutatási területévé.
Sok tudományos publikáció jelenik meg arról, hogy bizonyos csokoládéfajták - a csokoládé egyik alapanyaga, a kakaó antioxidáns tulajdonságának köszönhetõen - igen jó hatással vannak az egészségre. (Az antioxidánsok, miután védik a szervezetet az oxidációs sejtkárosodásoktól, fontos szerepet töltenek be az egészség megõrzésében.) A tudósok felfedezték, hogy a kakaónak magas a flavonoidtartalma. Márpedig a flavonoidok olyan antioxidánsok, amelyek nagyon változatos formában fordulnak elõ a növényvilágban. Eddig a gyümölcs, a tea és a vörösbor voltak a legismertebb flavonoidforrások, de mára a kakaó és bizonyos csokoládéfajták is elismert antioxidánsforrássá lettek.

Magyar Hírlap